2009. december 10., csütörtök

Új témánk:A halál

Egyszer, egy ismerősöm mesélte, hogy az ő fia 4 éves, és már komoly dolgokról beszélgetnek. Ez a megjegyzés azóta is sokszor mosoly tárgya közöttünk Békipetivel. Aztán az egyik nap az én 3 éves fiam azt mondja:
-Anya, mikor halunk meg?
Kicsit magyarázgattam neki a dolgot, majd tovább léptünk.

Néhány nap múlva ismét nekem szegezi a kérdést. Mondom neki, majd csak sokára, ha megöregszünk. Szinte látom, ahogyan kattognak a fogaskerekek a fejében, azután így szól:
-Mama már öreg?
-Ööö...
(Hazudjak, ne hazudjak? Mit válaszoljak? Félre fogja érteni? Úgy döntök, nem hazudok.)
-Ööö... igen.
-Mama mikor hal meg?
... és így tovább.

Eltelt néhány nap ismét, mikor Csongor váratlanul megszólal:
-Anya, ha meghalunk ki fog a házunkban lakni?

Nem tudom ennél komolyabb dolgokról lehet-e beszélgetni egy 3 évessel. Én azért későbbre vártam ezeket a kérdéseket. Az ő szintjének megfelelően próbálom a helyére tenni a gondolatokat a fejében, de nem tudom, mennyire általános ez az ő korában. Nem szeretném tabuként kezelni a halál témát, semmilyen témát, de azt gondoltam, van még időm felkészülni a megfelelő válaszokra.
Hát, mi ilyesmikről (is) beszélgetünk a kisfiammal. Amúgy most itthon vagyunk néhány napig kötőhártya gyulladásból kifolyólag, így van időnk alaposan megvitatni a dolgokat.

A végére még egy kis szösszenet ami szerintem megint csak Csongor érettségét bizonyítja.

Szeptember elején az egyik gondozónő helyére új jött, de néhány hét után megbetegedett és csak december elején jött újra. Csongor az elején sem kedvelte, most meg kifejezetten tiltakozott ellene. Kérdeztem is tőle az első napon, hogy na, kicsim milyen volt Katával a bölcsiben? Válasz:
-Kata próbált velünk viccelni, de én nem nevettem.

3 megjegyzés:

metikus írta...

Szia! Ugye, a skorpiók nagyon okosak!
Mi a nagy fiammal, amikor még csak 2,5- 3 éves volt, a vallásról, Jézusról beszélgettünk. Hogy van-e Isten, ilyesmi.

Békési-Gulyás Bori írta...

Köszi, akkor kicsit megnyugodhatok. És felkészülök... :)

magnyes írta...

Pont így jártam, mint te, csak kicsit rosszabbul sült el a dolog, mikor Vitya kiscsoportos ovisként pedzegetni kezdte a halátémát, majd, hogy mama-papa öreg-e. Anyám akkor a negyvenes évei elején járt, mondtam nem, mami nem öreg. És a dédi? Igen, a dédi már öreg. Erre a következő nagy családi összejövetelkor megkérdezte a nagymamámat, hogy Dédi mikor halsz már meg? Győztem magyarázkodni. Ennek már legalább 14 éve, az azóta eltelt idő nagyrészében mindig csak magyarázkodom :)