Hűha, kicsit elszaladt az idő mióta legutóbb dokumentáltam. Pedig történt egy s más április vége óta.
Bár már nehezen tudok visszaemlékezni. Mindenesetre ma van a tanévzáró az iskolában. Juhééé! S, bár még bejárunk utána is az iskolába, gyerekkel nem fogok találkozni. Remélhetőleg. Nem arról van szó, hogy ne szeretném őket, de kell pár hét szünet. Főleg az erdei iskola után. Sose tudom mi visz rá évről évre, hogy elvigyem őket, merthogy sose a szülők vetik fel az ötletet, hanem én. A gyerekeknek nagyon jót tesz, nekünk pedagógusoknak nem annyira. Idén a 2.-os osztályom nagy része először volt távol anyutól, így aztán akadtak érdekes szituációk. Meg amúgy is. Volt minden amit el lehet képzelni a kórházba menésen kívül. Az esték fénypontjai az alvajáró gyerekek voltak, akik időnként megjelentek az ágyunk mellett és össze-vissza hablatyoltak, látványosan nem lévén maguknál. Félelmetes egy ilyen kis buksi, üres a tekintete, feszült a teste és, hogy teljesen oda nem illő dolgokat magyaráz. Brrr.
Ennek ellenére viszem őket jövőre is, ha úgy alakul. Mert mindent egybe vetve jó volt.
Haza jönni meg még jobb. Csongor nagyon hiányzott, de Békipetivel jól megvoltak. Szóval mehetünk legközelebb is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése