Múlt vasárnap este kicsit kiugrott a vérnyomásaom és nem nagyon akart lemenni. A dokim ezért azt javasolta menjek be a kórházba ahol szülni fogok, nehogy valami baj legyen. Mivel elég kutyául voltam nem ellenkeztem, bementem. Mire ideértünk és méregetni kezdték, már egész jó volt, de végül felvettek az osztályra. Tulajdonképpen nem is nagyon bántam, mert ha éjszaka valami gond adódik, akkor legalább helyben vagyok. Eddig rendben is volna a történet. Az azonban csak másnap reggel derült ki, hogy 3 napig nem engednek haza mert megfigyelnek. Ekkor én naiv lélek még azt gondoltam, hogy majd estére látni fogják, minden rendben és az éjszakát már otthon tölthetem. Sőt, még megnyugtató is volt a tudat, hogy milyen alaposak és figyelnek rám. Csak később, a nap folyamán derült ki, hogy szó sincs odafigyelésről. Egyszerűen csak arról, hogy a kórház az OEP-től csak akkor kap utánam pénzt ha minimum 72 órát bent töltök. Ezen eléggé felháborodtam és mondtam a vizitelő orvosnak, hogy én akkor a saját felelősségemre hazamegyek. Erre közölte, hogy menjek csak legfeljebb kevesebb jut másnak. Hát, csak pislogtam mint szar a fűben. De azért mondták hoznak egy papírt, azt aláírom és menjek. Ez volt reggel 8-kor. Dél felé még papír sehol. Rákérdezek a nővérnél. Ő nem tud róla, hogy mennék haza. Király. Végülis abban maradtunk, napközbenre hazamegyek, az éjszakát bent töltöm a békesség kedvéért.
Megértem én őket teljes mértékben, mert amilyen állapotok ott uralkodnak az leírhatatlan. Hihetetlen, hogy az ország vezető nőgyógyászati osztályai úgy néznek ki mint egy rossz putri. Mindegy, szerencsésen túléltem a 3 napot és egy életre szóló tapasztalatot szereztem.
1 megjegyzés:
Én a Szent Imre kórházba szültem, ahol az utóbbi 10 évben minden megváltozott. Szálloda szintű szobák, fürdők, ellátás. A szülészeten 2 ágyas szobákban vannak a kismamák elhelyezve. 4 anyának jut 1 fürdőszoba, ami szuper a régi felálláshoz képest. Akkor 28 anya járt egy zuhanyba, 2 wc-be.
Megjegyzés küldése