Ezekkel a szavakkal vallatott Békési Diána mikor futni indultam.
Tényleg igaz, hogy a futás megfertőzi az embert és nem tud tőle szabadulni, ha egyszer elkezdte.
Dia születése után újra futni kezdtem, de hamar abbahagytam mert nem hozta meg a remélt jó kedvet, lazulást. Talán nem kellet volna semmit várnom tőle, csak rakosgatni a lábaimat egymás után, ki tudja. Most már mindegy is. Szóval akkoriban úgy gondoltam, többet nem fogok futni. Helyette bicajra váltottam, gondolván jó lesz az is mozgásnak, sőt, még jobb is. De csak motoszkált bennem, hiányzott az a nem tudom leírni érzés. Így aztán áprilisban lesz ami lesz alapon nekiindultam. Eleinte nem volt könnyű, de azt mondtam magamban, ha csak 2 km-t futok azzal is megelégszem. Így is lett, volt olyan is.
Ma azonban nagy fába vágtam a fejszémet. Nem tudom mi lesz belőle, de káromra nem válhat. Úgy gondoltam a 40. születésnapomon lefutom a félmaratont(illetve ennek megfelelő távot). Erre kezdtem el ma készülni egy jó kis edzéstervvel.
Szóval:Hajrá Békési Borbála!!!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése