2008. április 26., szombat

Kis lépések

Pénteken találkoztunk ismét. Számomra ez a két hét elég hosszú volt, ez abból is látszott, hogy változás nem történt a "paramétereimben" :-) . Azonban, ha jobban belegondolok mégiscsak megváltozott valami. Hogy mi? Nagyon jó érzéssel tölt el a tudat, hogy sokkal egészségesebben étkezem, mint valaha bármikor. Azt figyeltem meg magamon, hogy ez magabiztosabbá tesz. Szerethetőbbé váltam saját magam számára. Talán ez lehet a kulcsa mindennek. Szeretni magunkat. Nagyon pozitív csalódás az is a számomra, hogy férjem szó nélkül megeszi az elé tett barna kenyeret vagy rizst, pedig azt gondoltam, hogy ez nagyobb csata lesz. A minap meg is jegyeztem ezt az észrevételemet, mire ő kajánul elmosolyodott és azt felelte"Ezen nincs mit csodálkozni, ha kakaós kalácsot kapok vacsorára, azt szívesen megeszem(bakonyi barna kenyér volt)" :)))))
No, de ami igazán nagy siker volt a pénteki alkalommal, hogy J., az egyik klubtagunk elindult a fogyás útján. Ez nagyon inspiráló az én számomra is. Mert ebből aztán én sem szeretnék kimaradni. Úgyhogy belehúzok.

Ui.:Az egész bejegyzésben az utolsó mondatot volt a legnehezebb leírni. Perceket hezitáltam. Kitöröltem. Visszaírtam. Kitöröltem. Visszaírtam. Kitöröltem. Visszaírtam. Gondolom sejtitek miért.

Nincsenek megjegyzések: