2009. március 3., kedd

DS9


Közel egy évtizede annak, hogy akkori barátomnak köszönhetően Star Trek rajongó lettem. Az első sorozat a Voyager űrhajó és Janeway kapitány történeteit mesélte el kb a 2400-as években. Azután a TNG jött az Enterprise-szal és Picard kapitánnyal, végül a Deep Space 9(DS9) Siscoval. Nekem ez a sorozat lett a kedvencem, de nagy bánatomra a csatorna ahol játszották a sorozatot megszűnt, és évekig nem találkoztam egyetlen Star Trek epizóddal sem. Aztán néhány hónapja akkori barátom-mostani férjem :)) megszerezte a DS9 mind a hét évadját, ami több mint 140 részt jelent. (Mindig is tudtam, hogy szuper pasas, de most már egyszerűen szuperman a szememben.)
Az esti tévé nézés így egy mindkettőnk számára tartalmas programmá avanzsált. Mert mondanom sem kell, hogy ő ugyanúgy imádja mint én.
Már sokaknak ajánlottam, mint színvonalas, sokszor elgondolkodtató sorozatot, de általában leráztak, hogy nem szeretik a sci-fit. Szerintem is az, de nem azért mert más bolygókról, galaxisokból vagy éppen más kvadránsokból származó népséggel van tele, hanem azért mert a jelen - mindenen és mindenkin átgázoló, elidegenedett - világunkban elképzelhetetlennek tartom, hogy az emberiség egyszer önzetlen, más fajokkal, etnikumokkal megértő, nyitott, a háborúskodást elkerülni vágyó, pénz és kapzsiság mentes világot lesz képes létrehozni a mostani mocsok helyett. Na, szerintem ez a sci-fi, nem a "marslakók". Sokszor érzem a "nem ebbe a világba valóságomat", és ez egy igen fájdalmas, vagy inkább tehetetlen érzés. E sorozat nézése közben még inkább kínoz az érzés, hogy jó 100 évvel ezelőtt kellett volna élnem, vagy úgy 4-500-zal később. De ilyenkor mindig eszembe jut az a mondás is, miszerint:Vigyázz mit kívánsz, mert lehet, hogy valóra válik. Így aztán helyre is áll az egyensúly.
Azonban a karácsonyi listám első, egyetlen és örök pontja továbbra is a replikátor marad.