A tegnap éjszaka csúcspontja

Nana, senki ne gondoljon arra, hogy most aztán az intim kapcsolataim végre(?) kibeszélésre kerülnek.
Arról van csak szó, hogy a gyereknek éjjel iszonyatosan fájt a füle, órák óta sírt. Már minden lehetséges dolgot megtettem, hogy csillapítsam a fájdalmát, de nem használt sem a Cataflam, sem a melegítés. Aztán nadiztam, vuduztam, bevetettem mindent, éppen csak nem imádkoztam (bár, lehet, hogy a végén már azt is, ártani csak nem árt), de ő csak zokogott egyre.
Aztán így sírt tovább: Segíts rajtam Anya!
Hát, azt az érzést nem kívánom senkinek, még az ellenségemnek sem(ha lenne). Mert nem tudtam segíteni, csak annyit tehettem, hogy ott vagyok mellette. Szerencsére Békipeti is jött, valahogy meghallotta mit mondott Csongor, és tudta, hogy ez nálam kiveri a biztosítékot, végül sikerült pár órára álomba duruzsolnia a legényt. Mire újra felsírt, már kaphatott ismét fájdalomcsillapítót.
Úgy tűnik jól kifogtuk ezt. Most minden egyszerre kínozza. Fáj a füle, a feje, a torka, a hasa, hány és lázas. Ja, és szomorkodik, mert nem mehet oviba, pedig új barátai lettek.
Hát ilyen leosztással vágunk neki a hétvégének.

Szómagyarzat Apa módra

Reggel megyünk az oviba. Szállingózik a hó. Csongor így szól:
- De kár, hogy még sohasem láttam nagy hóesést!
Mire az apja így válaszol:
-Az tisztára olyan mintha a hiperűrben utaznál!

Én pedig megkönnyebbülten felsóhajtottam, hogy végre ezt is megtanulta a gyerek. :)))

Szómagyarázatból 1-es

Tegnap este már félálomban voltam amikor a gyerek azt kérdezte:
-Anya, mi az az arány?
Magyaráztam neki valamit, bár megmondom őszntén, nem nagyon emlékszem rá, hogy mit.
-Érted már?
-Igen-feleli.
Eltelik pár perc.
-Anya, úgy sajnálom, hogy még soha nem kaptam igazi arányt!

Hm... gondoltam magamban. Én aztán tudok magyarázni. Lehet, hogy elmegyek tanítónőnek. :)))

Mester és mester

A fűtőtestünk már jó ideje olyan hangokat produkál, mintha a Niagara csobogna benne. Elég idegesítő, főleg éjszaka. Gázszerelő ismerősünk nincsen, én meg utálok csak úgy felhívni idegeneket, ezért húztam-halasztottam a javíttatást. De már annyira zavaró volt, hogy muszáj volt megcsináltatni.
Vettem egy nagy levegőt, elővettem a Kisokost és tárcsáztam.
Az első mester viszonylag korrekt volt, de csak viszonylag. Közölte, hogy természetesen meg tudja szüntetni a problémát 45 e ft+áfába fog kerülni. Hogy mi a probléma, azt nem mondta. Mondtam neki, hogy ezt egyeztetnem kell, majd jelentkezem.
A következő "mester" Simon Ernő viszont teljesen kiverte nálam a biztosítékot. Miután elmondtam neki is a jelenséget, ő is kb 50 ezres nagyságrendet mondott. Mondtam ezt meg kell beszélnem, ugyanis nem számítottam ekkora tételre. Erre nekem esett, hogy akkor minek telefonálgatok, döntsem el akarom-e a javítást és utána hívogassam. Már éppen mondani akartam valamit, de letette. Annyira megdöbbentett ez a gyökér viselkedés, hogy elbőgtem magam. Aztán tárcsáztam újra, hogy megmondjam neki a magamét, de aztán végül letettem. Miféle szolgáltató az ilyen? Na, ezért utálok bármilyen mesterembert keresni.
Már-már beletörődtem, hogy csobogó patak mellett fogom álomra hajtani fejecskémet, de úgy gondoltam azért teszek még egy próbát.
Felhívtam egy harmadik számot is. Mindenre felkészülve előadtam neki a gondomat, mire elmondta, hogy ha visszább tekerem a fűtőtest szelepét, akkor jó eséllyel megoldódik a gond. Mondta is a jelenség nevét, csak nem jegyeztem meg. És láss csodát. Már alig hallatszik valami hang. Én az ilyen embert nevezem mesternek. Aki akar segíteni, nem csak lehúzni. Ha valami gond lesz biztosan őt fogom hívni.

Sikító titkárnő

Egy hetes kényszerpihenőn vagyok.  Az utóbbi időben többet vállaltam be mint kellett volna. Ez most megbosszulja önmagát. Alig bírok kikecmeregni az ágyból. Főleg esténként érzem úgy, hogy ólomból vannak a végtagjaim. A doki azt mondta pihenjek a héten itthon. Általában ha csak kicsit vagyok beteg, megyek dolgozni, mert nem szeretem, ha mások végzik az én munkámat. De ez most nagyon levert a lábamról. Fekszem egész nap és mivel időm engedi gépelni tanulok. Egyszer régen tanultam gépírni egy sikító titkárnő nevezetű programmal, de akkor még nem éreztem szükségét, hogy ez nekem kell, így csak ímmel-ámmal gyakoroltam. Akkor még nem használtam rendszeresen számítógépet. De már régen érzem a hiányát a profi gépelési tudásnak. Elég jó tempóban tudok gépelni, de ez nekem nem elég.
Tegnap este megemlítettem Békipetinek, hogy milyen jó lenne találni valamilyen gépíró programot. Nem telt bele 2 perc és már küldte is a linket.
Ezt úgy kell elképzelni, hogy fekszünk egymás mellett az ágyon, előttünk egy-egy laptop. Modern világ.
Ma tehát egész nap ilyeneket gépeltem:kakas kaska ...
A héten biztosan kitartóan fogok gyakorolni.