2010. december 31., péntek

Aránytalanságok

A bicómra új első lámpa kell. A minap Békipetivel bementünk egy nagyobb sportáruházba, hogy vegyünk egyet. Volt is egy megfelelő 7 e forintért. Mivel nem azonnal kell, megnéztük az ebay-en ugyanezt. Szállítással együtt 5 e forint volt. Megrendeltük onnan. Ez már nem az első eset. Sőt, ha jobban belegondolok számtalanszor előfordult már, hogy ugyanahhoz lényegesen olcsóbban jutottunk Amerikából, Kínából, Ausztráliából és még sorolhatnám. Azért elgondolkodtató, hogy tényleg megéri-e itthon maradni. Néha már én is kezdem azt gondolni, hogy dobbantani kéne. Pedig aki kicsit is ismer tudja, mekkora szó ez!

No, isten áldjon mindenkit és BUÉK!

2010. december 30., csütörtök

Karácsony

 Szerencsésen túl vagyunk az ünnepeken. Akárki akármit mond, a karácsonyi időszak az év legnehezebb időszaka.  A kötelező szeretet napjai ezek. Azoké a napoké amikor mindenképpen meg kell felelni. S, sajnos ezt leginkább ajándékokkal próbáljuk megtenni. Őrült rohanás az egész. Bár az előbb olvastam Békipetinél, hogy mindazok ellenére, hogy mit mondok, szeretem a Karácsonyt, ez azért nem teljesen igaz. Több az a rész benne, amit ki nem állhatok. de nézzük mi is a jó benne.
Ez az év volt az első, amikor Csongival már tényleg lehetett készülődni. Ez jó volt. Nem csaptunk nagy ajándékozást. Ez is jó volt. Nem kellett főznöm. Ez is jó volt. Persze voltak rossz dolgok is, de ezeken most nem szeretnék keseregni. Mindenesetre ilyen fárasztó Karácsonyom még soha nem volt.
Viszont a karácsonyfánk idén nagyon szép lett, és a hármasban töltött ajándékbontogatás, játékpróbálgatás olyan idilli volt, hogy az már szinte giccses.
Az a "túl szép, hogy igaz legyen" kategória. Summa summarum az idei Karácsony pozitív mérleggel zárult (még ha csak minimálisan is).

Utólag ugyan de:

Mindenkinek szívét járja át a szeretet,
ennyit kívánok én mindenkinek...
Szívtek adjátok oda karácsonyra,
mert abból fakad a szeretet!