2009. augusztus 31., hétfő

A segítőkészség jutalma

Csütörtökön munka után ki kellet szaladnom az IKEA-ba. Meg is említettem az egyik kolléganőmnek, mire felcsillanó szemmel kérdezte hoznék-e neki ezt-azt (a felcsillanó szem persze csak később nyert jelentőséget, akkor rá sem hederítettem). Persze, mondtam segítőkészen. Mit hozzak?
50 db wc kefét- felelte. Őt kérte meg a gazdaságis, de ha úgyis oda megyek...
Anyám - gondoltam magamban, minek jártatom a számat, de már nem volt visszaút. Elindultam és reménykedtem, hogy éppen nem lesz kapható.










Mint a fenti ábra is mutatja kapható volt. Furcsa pillantásoktól kísérve vonultunk végig az áruházon, a kefék és én. Már a pénztárnál álltam, amikor egy harsány hang felkiálltott mögöttem: Hű, mennyi wc kefe? Mire kell ennyi?
Gondoltam, megmondom, hogy minden sz@ráshoz újat bontunk, és ez a két heti adag(ezt amúgy Békipeti mondta, mikor felhívtam és elmeséltem nagyszerű küldetésemet), de mivel nem volt barátságtalan a fickó, gondoltam én sem leszek az. Mint kiderült, csak szóba akart elegyedni velem, hogy elém kérdzkedhessen. Mikor sorra kerültem a pénztáros egyesével leszámolta a keféket, rákérdezet, hogy 50? Fizettem, majd távozhattam.
Alig fért be a csomagtartóba az a sok kefe. Ráadásul mikor kinyitottam a csomagtartót, potyogtak ki az útra.Másnap a suliban meg a könnyünk potyogott( a nevetéstől), mikor meséltem a történetemet. Sztorinak jó volt egyszer, de legközelebb azt hiszem kihagyom.

Ui.: Az IKEA-ban 150 ft-ért, akciósan lehet szuper wc kefét kapni, a készlet erejéig! :)))))

2009. augusztus 30., vasárnap

Munkában

Hétfőn mindketten elkezdtünk újra "dolgozni". Mint kiderült a Csongi egyik gondozónője Gabi elment a bölcsiből. A minden rosszban van valami jó mondás ránk is érvényes volt, mert az sokkal nagyobb baj lett volna, ha Ibolya megy el. Gabival is jól kijött Csongi, de Ibolyát kifejezetten szereti. Hétfőn, kedden és szerdán viszonylag nagy kedvvel ment a bölcsődébe, csütörtökre azonban leesett neki, hogy ide bizony menni kell akár akar, akár nem, így nagyon keservesen sírt egész úton. Ráadásul reggel az új gondozó-Kata- várta, ez sem könnyítette meg a helyzetet. Ő bent bőgött a bölcsődében, én kint az autóban. Ma szintúgy. Nehéz visszazökkenni a kerékvágásba. Nem csak neki, nekem is. A héten rádöbbentem miért is lettem pedagógus - azon kívül, hogy szeretek a gyerekekkel lenni. Azért mert utálok a felnőttekkel lenni. 3 év alatt teljesen elfelejtettem milyen is az. A bejárási hetet az unalmas, értelmetlen értekezések hosszú sora, minden mozdítható dolog mihamarabbi elharácsolása és egymás fúrása jellemezte. Ez fárasztóbb, mint 1 hónap az elsősökkel. Amúgy a mi viszonylag jól szituált iskolánk olyan szegény mint a templom egere. Még egy normális táblám sincs amin írni tanítom az elsősöket. Így aztán kifejezetten várom az évkezdést.

2009. augusztus 28., péntek

Gyerekszáj

Amikor Csongort kivesszük a fürdőkádból jól bebugyoláljuk egy fürdőlepedőbe. Főleg az apja szokta betekerni. Egyik nap sírást hallok a fürdőszobából. Amikor feljöttek akkor mesélte Békipeti, hogy azért nyafogott Csongi, mert amikor becsomagolta a törölközőbe, akkor csak az orra és a szeme látszott ki a gyereknek. Ez nem tetszett neki és így méltatlankodott:
Apaaaa! Nem látok a számmal!

2009. augusztus 24., hétfő

Thomas, Henry, Duncan

Szerdán reggel felkerekedtünk és kimentünk a Dagályra. Többször voltunk már a nyár folyamán és Csongi mindig nagyon élvezte. Jó meleg a medencék vize, sokáig el lehet bennük játszani, szóval pont nekünk való. Csonginak nemrég vettünk egy autó alakú kis sátrat ( mostanában abban szokott aludni az utazóágy helyett), aminek a legnagyobb előnye az, hogy egy kis táskába össze lehet tekerni, így nagyon könnyű szállítani. Ez azért érdekes, mert a napi programjainkat az ő alvásigényéhez kell igazítanunk, ha ugyanis nem alszik ebéd után, akkor max. 1/2 2-ig bírja, utána jön a hiszi bármiért. Szóval a sátorral az alvás-kérdés is megoldódott. 10 körül mentünk ki, kerestünk egy jó kis árnyas helyet és letelepedtünk. Az idő gyönyörű volt, minden szuper, kivéve, hogy Jimmy a király hangja vonyított a hangszóróból miszerint: Még nem veszíthetek, még nem, ó, élni akarok!
Hát, ez egy kicsit beárnyékolta a dolgokat. Ha még tekintetbe veszem halála körülményeit, akkor ez a szám különösen morbidnak hat. Na, mindegy! Mentünk medencézni. Mindketten vittünk úszószemüveget, így jó móka volt egymást nézegetni a víz alatt. Ebéd után alvás következett. Kicsit izgultam ugyan, hogy tényleg el tud-e majd aludni, de nem volt semmi probléma. Még otthon megbeszéltük, hogy a strandon fogunk aludni, és csak akkor tudunk estig maradni, és megvárni apát, és blablabla. Szóval flottul ment minden. Kb. fél óra múlva felsírt, de sikerült visszasimogatnom. Nem akarom Jimmyre kenni a fiam ébredését, de tény, hogy éppen akkor ordította üveghangon, hogy: Fogadj örökbeeeee!
Végülis jó másfél órát aludt. Mikor felébredt, elmentünk ugrálóvárazni. Az egyik híres énekes kislányával ugrált Csongi. A kislány a legnagyobb jóindulattal is egy mangalica, így nem nagyon örültem, amikor ráesett a fiam hasára. Csongi szegény levegőt sem kapott, csak hápogott., a kislány pedig sírni kezdett, mikor látta, hogy az apukája éppen rá akar szólni. Ezzel részükről el is volt intézve a dolog. Persze Csongor sem foglalkozott vele túlságosan, nekem viszont rosszul esett. Nem a híresség miatt, hanem mert azt sem mondták, bocs.
A medencében szerepjátékoztunk, vagyis az ismert mesékből választottunk magunknak karaktert. Hosszas keresgélés után, Csongor lett Thomas, én pedig Henry. Hihetetlenül élvezte, hogy Henrynek szólított, én pedig őt Thomasnak. Így beszélgettünk:
-Henry, gyere menjünk a medencébe!
-Jövök, Thomas!

-Igen, Henry? Jössz?
... és így tovább.

4 körül megpedzettem, hogy haza kéne mennünk, de nem lehetett, mert apa jön. Hamarosan meg is érkezett és Békipeti lett Duncan. Ha Csongit a nevén neveztük, azt kikérte magának, ő nem Csongi, hanem Thomas. Mikor elindultunk hazafelé, megkérdezte: Otthon is lehetek Thomas? De, mire hazaértünk valahogy, ismét Csongi lett. Lehet, hogy ez a játék a strandhoz kötődött. Mindenesetre jó kis napot töltöttünk el itt. Kicsit én is gyerek lettem újra, és ez nagyon jó volt.

2009. augusztus 22., szombat

Megy a gőzös, megy a gőzös... a Vasútparkba

Hétfőn Csongor a nagymamájánál aludt, majd elmentek a Vasúttörténeti Emlékparkba. Ez azért volt érdekes, mert a Nyugati pályaudvarról Esztergomba induló vonat a nyári időszakban megáll itt a parknál, így ők ezt az utat választották. Míg ők utaztak, én autón mentem a parkba és megérdeklődtem, hová érkezik a vonat. Egy nagyon kedves pénztáros lány elmondta, sőt le is rajzolta az utat, mikor elmontam, hogy a kisfiam és a nagymamája érkeznek, eléjük megyek. Szólt, hogy a jegyet megveheten most, mert különben vissza kell jönnünk a pénztárhoz. Mondtam: Jó. Akkor egy felnőtt és egy nyugdíjas ugye?-kérdezte. Hirtelen megütköztem a kérdésen, ugyanis anyósom még közel sem nyugdíjas. A pénztárosnak annyira evidens volt, hogy nagymama=nyugdíjas, hogy bár motyogtam valamit arról, hogy én nem tudom igazolni a nyugdíjasságot, azt mondta, nem is kell és már adta is a jegyeket. Utólag kicsit bánom, hogy elfogadtam az ajánlatát. Azon a pár száz forinton igazán nem sok minden múlt, de az is igaz, hogy az egyik fő látványosság(Csongié) zárva volt szünnap miatt, és ahogy anyósom igen találóan megjegyezte azért is fizetnünk kell, hogy levegőt vegyünk, túlléptem a dolgon. És tényleg. Van fotós jegy, videós jegy, kisvasút jegy, mozdony irányító jegy és még sok más jegy is. Szerintem jobb lenne, ha belekalkulálnák a belépő árába, mert így utólag szembesül a látogató a később fizetendő tételekkel. Az sem tetszett igazán, hogy a vonattal érkezőket két biztonsági ember kíséri át a pénztárba. Azok akik letérnek az útról, az őrök próbálják visszaterelni, kiabálnak utánuk. Képzelem mi lehet hétvégén. Ha nekünk nem lett volna megváltva a jegyünk, nem tudom Csongort hogyan lehetett volna eltéríteni attól, hogy a mozdonyokhoz ne rohanjon és megmagyarázni, hogy még sorba kell állni 10 percet a jegyekért. Nem értem miért nem lehet valakit odaültetni a megállóhoz, és ott eladni a jegyeket. Főleg, hogy egy nap 2 vagy 3 ilyen járat van összesen. Bár azt gondoltam, hogy alig lesz aki az utazásnak ezt a formáját választja, meglepően sokan szálltak le. Nem egy barátságos eljárás, már eleve azt feltételezni, hogy be akar lógni az ember. Persze, van ilyen is tudom, de hát akkor árulják a jegyet ott a megállóban.
Na, jó nem dödögök tovább, főleg, hogy fogok még, amikor az augusztus 20-ai élményeimről fogok írni.
A legfontosabb az volt, hogy Csongi nagyon élvezte a kirándulást. Ültünk a kisvasúton(nyolccázér'), találtunk egy kicsi terepasztalt ahol lehetett nézni a mozdonyokat, ültünk az omnibusz tetején, pisiltünk a virágoknál, préseltünk emlékérmet, ettünk fagyit, láttuk Gálvölgyi Jánost, szóval eseménydús kirándulás volt.

2009. augusztus 20., csütörtök

Hirtelen jött szabadság

Hétfőn szabad délutánunk, illetve esténk volt Békipetivel. Már régóta terveztük, hogy csak kettesben csapunk egy görbe estét, mert eddig mindig valamilyen baráti partyra mentünk, ha Csongi nem otthon aludt. Így aztán mozit, majd vacsorát terveztünk, mert anyósom bevállalta Csongort, bár elég későn kértük meg(örök hála ezúton is :)). A film amit megnéztünk, a legújabb Harry Potter volt. Én sokkal többet vártam tőle. Bár 3 órás volt a  film, tele volt üresjáratokkal, viszont sok érdekes rész kimaradt belőle. Újfent leszögeztem magamban, hogy olvasni sokkal, de sokkal jobb. Mozi után az Oktogonon kötöttünk ki és egy indiai gyorsétteremben vacsoráztunk. Az étel nagyon finom volt, de ha bárki arra tévedne, a rózsavizet mint innivalót NE próbálja ki, bármilyen egzotikusan hangzik is. Ha mégis, akkor készüljön fel nagyanyáink kölnivizére. Ha még ez sem volna elég, akkor képzeljük el ezt ihatatlanná cukrozva. Mindeközben turistának éreztük magunkat a rengeteg turista között. Nagyot sétáltunk a Deákról a Hősök terére, majd vissza. Egy idő után azon kaptam magunkat, hogy a gyerekről mesélünk egymásnak. Ezen jót mosolyogtam magamban, majd ismét megállapítottam magamban mennyire hozzánk nőtt és persze mi is hozzá ugyanúgy. Bár egy kortyot sem ittam engem megrészegített ez a hirtelen jött szabadság. A város, a nyüzsgés, randi a férjemmel, séta kéz a kézben... Lehet, hogy a rózsavíz volt az oka?
Késő este indultunk haza, de a forróság még akkor is áradt felénk a kövekből, aszfaltból, az este sem hozott enyhülést. Itthon már sokkal kellemesebb volt, majd 10°C-kal volt hűvösebb. Este az ágyamban fekve nagyon hiányzott Csongi, reggel azonban jól esett, hogy nem kell a napi rutint végig csinálni. Csak leültem egy kávé mellé és néztem ki az ablakon. Vártam, mikor indulhatok érte... :)

2009. augusztus 8., szombat

Skorpió, Szűz aszcendenssel

Csongor asztrológiai jellemzése így kezdődik: Nehéz ember, aki környezetének legalább annyi fejfájást okoz, mint saját magának.
Majd így folytatódik: Első reakciója minden új kezdeményezésre: Nekem nem kell, én nem értek vele egyet ...

Soha nem tudtam mennyire vegyem komolyan az asztrológiát, a saját személyre szabott jellemzésemben voltak helytálló dolgok, de olyanok is amik köszönő viszonyban sem voltak az igazsággal. Így inkább fenntartásokkal fogadom. Ha tényleg igaz amiket mondanak, akkor meg mindenképp. :)
Ez aztán a jó kis logikai bukfenc, ugye?
Mindenesetre az utóbbi hetekben egyre inkább a gonosz szülőnek érzem magam, aki csak tilt. Mintha mindig csak azt hajtogatnám, ne csináld, nem szabad, tilos.
Igencsak próbára vannak téve az idegeim, pedig alapjában véve én egy béketűrő ember vagyok. A legapróbb dolgokat is 10 perces rábeszélés előz meg, és néha tényleg úgy érzem, hogy csak azért ellenkezik, hogy ellenkezzen. Kicsit aggódom is, hogy nem lesz-e baj vele a bölcsiben. Pár hét alatt annyira akaratos lett, hogy alig bírok vele. Amúgy meg olyan cuki dolgai vannak, hogy szinte nem bírom megállni, hogy ne puszilgassam, dicsérgessem egész nap.
Ha azonban megteszem, iszom a levét rendesen.
Pár hete például elkezdte mondogatni, hogy puki-kuki. Akkor ez nagyon vicces volt, nevettünk rajta néhányszor. No, azóta azzal küzdünk, hogy leállítsuk. Mindenkire mondja, aztán kacag. Nem tudjuk vele megértetni, hogy ez nem jó dolog. Tényleg igaz az, hogyha valamit rosszul tanítasz meg, tízszer annyi idő és erőfeszítés lesz kijavítani. Ami ennél is durvább; a nagyapjával van egy közös játékuk; összeütik a homlokukat, így "duccolnak". Ezután a gyerek odamegy boldog-boldogtalanhoz és lefejeli, mondván ducc. Remélem, egy gyereket sem fog lefejelni a bölcsiben.
Hát, ilyen szorongásokkal várom a bölcsöde kezdetét.

Amúgy éppen most szólt, hogy kakilnia kell és sikerült is a bilit alácsempészni. Mert a kaki csak a pelusba, fűbe, a padlóra, vagy az alsónadrágba mehet.
De, azért gyorsan telik a nyár. .(

2009. augusztus 1., szombat

Kabókai nyaralás utolsó nap

Adós vagyok még a kabókai nyaralásunk utolsó napjával. Miután hazajöttünk, szinte azonnal elutaztunk ismét. Tápióságon voltunk, Békipetit kísértük el edzőtáborba. Ezzel véget is értek a hosszabb nyaralásaink, így Csongiról levettem a pelust. Ezzel majdnem egy időben Csongor elkezdte elhagyni a cumit. A kettő együtt eléggé megviseli, bár nem erőltetjük egyiket sem. Az alvása eléggé felborult, éjjel is ébred elég sokszor. Napközben extra nyűgös, és a délutáni elalvás egy kínszenvedés. Persze lehet, hogy nincs köze a fent említettekhez. mindenesetre ez az oka a késlekedésnek.

Az utolsó napunk péntek volt. A délelőtti lovaglás volt a hét csúcspontja számomra. Önállóan irányítottam a lovamat, ügettem, megálltam, szuper érzés volt. Először éreztem, hogy valami visszajött a régen oly jól tudott ismeretekből.
Csongi is előre lépett lovaglás terén. Futószáron lovagolt és ügetett néhány kört Bambi hátán. Kacagva kiabálta: Csongi zötyög! Csonginak tetszik!
A szállásunkat ebéd után kellett elhagyni, így Csongor aludni is tudott még. Ezen a napon 1/4 12-kor már aludni ment.
Miután felébredt, még egy nagyot medencéztünk és 4 óra körül indultunk haza. Még aznap megbeszéltük a jövő évi nyaralás időpontját. Jövőre egy teljes hétre megyünk, sőt vasárnaptól vasárnapig.
Már most várom!