2011. január 28., péntek

Bűnbanda

Egy kezemen meg tudom számolni hányszor vittem haza munkahelyi sz@rságokat. Hát,  jócskán behoztam a "lemaradást". Mostanában hihetetlen dolgok borzolják a kedélyeket az iskolában. Hétfőn odajött hozzám az egyik tanítványom, hogy képzeljem el, két fiú és egy lány (ugyancsak a mi osztályunkból) be akarják venni a csapatukba, de ő nemet mondott. És azért meséli el nekem, mert lopni járnak!
MIVAN??????
Először nem hittem el. 8 éves gyerekekről beszélünk. Rákérdeztem még egyszer, hátha félre értettem valamit. De nem.
Szép lassan kiderült, hogy szeptember óta jártak fel a délutáni udvari szabadidőben és ellopkodták azokat a dolgokat amik megtetszettek nekik. Ennivalót, játékot, tolltartót, órát, pénzt.
Az ennivalót sokszor szétosztogatták mint valami modern Robin Hood-ok, a pénz elbüfézték, a többi holmit vagy kis gödröket ásva elrejtették az iskolaudvaron, vagy pedig az épületben dugták el. Már ez is elég megdöbbentő volt számunkra, de még nem volt vége. Kiderült az is, hogy kitervelték, hogyan tudnak kijátszani minket. Mert nem lehet csak úgy eltűnni és kóborolni. Az egyikük odament az ügyeletes tanárhoz, elkezdett beszélgetni vele, hogy elterelje a figyelmét, úgy fordult hogy a tanár háttal legyen az ajtónak, a másik kettő meg felsurrant lopni. Hangsúlyozom, ezek a gyerekek 2002 és 2003 között születtek. 8-9 évesek.
A lopásnak nevet is adtak, nehogy lebukjanak. Pompomozás. Így nevezték. Az osztálytársaik sokszor hallották, hogy beszélik maguk között:menjünk pompomozni. Ennyit tudunk biztosan. És még mi mindent nem?
Lassan egy hete nem térek magamhoz. Nem tudom megérteni. És most feltehetném a nagy világmegváltó kérdéseket:Hová tart a világ? és Mi lesz ezekből a gyerekekből? és még sorolhatnám. De inkább azt kérdezem:Milyen eszközök állnak a rendelkezésemre, hogy tegyek bármit is. Válaszolok is rögtön. Gyakorlatilag semmi. Kirúgni nem lehet őket. Kapnak ugyan igazgatói rovót,de kérdem én mit jelent ez egy 8 évesnek? Járniuk kell pszichológushoz. Remélem ez használ majd valamit. Bár magunk közt szólva jobbnak látnám, ha a szülők járnának, az többen érne.
Nem viszem el őket erdei iskolába. Talán ez büntetés lesz valamelyest, de az csak 4 hónap múlva lesz. Szóval semmi olyasmi nincs a kezünkben amivel ráhathatnánk a dolgokra.
A "legszebb" az egészben, hogy az egyik kisfiún az égvilágon semmilyen megbánás nem látszik. Semmi. Nagyon remélem, hogy csak rosszul kommunikál kifelé, és valamelyest megérintette a dolog.
A slusszpoén az egészben, hogy tavaly év elején az említett háromból a két fiú vandál módon tönkretette az osztálytermünket. Kb. 3 hónapja jártak akkor iskolába. Ennek ellenére tehetetlenek vagyunk. :((( Sírni volna kedvem!

2011. január 19., szerda

Az ovis időszámítás kezdete

Ma végérvényesen kimondom, hogy óvodás lett a fiam. A szobájába küldtem ugyanis mert örökké csapkod, holott tudja, hogy nem üthet meg. Berohant a szobájába és rám ordított:Haragszom rád! Hülye!
Olyan ennivaló volt ahogy dühöngött, hogy alig volt kedvem rászólni, hogy így nem beszélhet. Persze azért megtettem, különben én, nem én lettem volna.

A suliban pénteken félévi bizonyítványosztás. Készen vagyok az utolsó szöveges értékeléssel! Juhhéé! Igaz, hogy tegnap este 8 körül már csak a portás volt a suliban mikor eljöttem, de legalább kész van. Azután ma rengetegszer aláírtam azt a fránya hosszú nevemet, és sajnáltam, hogy nem jutott előbb eszembe aláírás bélyegzőt csináltatni. Már csak egy szülői van hátra, ahol bizony nem fogom nagyon dicsérgetni(sőt) a szülők tanuláshoz való viszonyulását, majd beletúrok a pénztárcájukba jó mélyen erdei iskola címén. Szóval nagyon szeretnék túl lenni rajta. Addig már csak ötöt kell aludni(Ha mázlim van a hétvégén összejön egy plusz alvás is. Rám férne.).

2011. január 6., csütörtök

Mentő - autó vagy ötlet

Csongor néhány hete közölte, hogy ő mentőautó lesz a farsangon és a fején lesz a nínó. Úgy tűnik komolyan is gondolja, mert sokszor emlegti.  Azóta felkutattam a netet, hátha találok valami használhatót, de semmi. Így hát várom a mentő(hehe)ötleteket.

2011. január 1., szombat

A kutya mindenit!

Mire hazaértünk a szilveszteri buliból, a kutya szétpisálta az ágyunkat. Királyság! Mielőtt elindultunk, átvittük anyámékhoz mert fél a durrogtatástól, de valamiért hazahozták. Félelmében feljött az emeletre, be a szobánkba, fel az ágyunkra és itt úgy gondolta, hogy jó helyet talált szorongása enyhítésére.
Az új évet tehát ágyneműcserével kezdtem éjjel fél 3-kor. Ennyi idő pontosan elég volt, hogy teljesen felébredjek.
Jó éjszakát azon szerencséseknek akik tudnak aludni(remélem hamarosan én is köztük leszek)!