Mostanában elég kevés időm van, ezért csak Csongor legjobb elszólásait írom be gyorsan. Idővel remélem utolérem magam és akkor hosszabbakat is írok.
A hűtőajtón van rólam egy fekete-fehér fénykép. Csongi sokat szokta nézegetni. Valamelyik délután is nézegette ezt a képet és így szólt: Itt vagy anya, amikor még szürke voltál!
2009. szeptember 29., kedd
2009. szeptember 20., vasárnap
Gyerekszáj
Csongorral időnként "megfenyegetjük" Bodza kutyát, ha valami rosszaságot csinál. Pl: Ne menj ki az utcára, mert kapsz egy nyaklevest! Vagy a madaraknak mondjuk: Ne csípd meg az ujjamat, mert kapsz egy nyaklevest!
Ma reggel Csongi és Békipeti kiengedték a madarakat. Csongi szerette volna, ha lerepülnek az asztalra, de hiába hívta őket nem jöttek. Egy idő múlva megunta a kérlelést és így szólt: Zsuzsi, gyere le azonnal, mert kapsz egy levest a nyakadba!
Amikor nem történt semmi, gondolta nyomatékosítja a felszólítást és 3 éve minden komolyságával így szólt: Zsuzsi, gyere azonnal, mert kapsz egy tésztát a nyakadba!
:))))
Ezért már megérte reggel felkelni.
Ma reggel Csongi és Békipeti kiengedték a madarakat. Csongi szerette volna, ha lerepülnek az asztalra, de hiába hívta őket nem jöttek. Egy idő múlva megunta a kérlelést és így szólt: Zsuzsi, gyere le azonnal, mert kapsz egy levest a nyakadba!
Amikor nem történt semmi, gondolta nyomatékosítja a felszólítást és 3 éve minden komolyságával így szólt: Zsuzsi, gyere azonnal, mert kapsz egy tésztát a nyakadba!
:))))
Ezért már megérte reggel felkelni.
2009. szeptember 13., vasárnap
Gyerekszáj
Amióta levágattam a hajam, be kell zseléznem. Csongor ezt figyelni szokta reggelenként és kérdezi, hogy mit csinálok. Mondom is neki:Bezselézem a hajam.
Egyik délután odajött hozzám, megtapogatta a hajam és azt kérdezte:Bezsemlézted a hajad reggel?
A szemöldököm U alakú lett egyből. :)))
Egyik délután odajött hozzám, megtapogatta a hajam és azt kérdezte:Bezsemlézted a hajad reggel?
A szemöldököm U alakú lett egyből. :)))
2009. szeptember 11., péntek
Hívogat az iskola, kapuját kitárja...
Hát, elkezdődött. Szeptember 1-én 8 óra után néhány perccel iskolánk igazgatója hivatalosan megnyitotta a 2009/2010-es tanévet. ahogyan álltunk az udvaron és hallgattuk a Himnuszt, a nap éppen kibukkant az iskola épülete mögül és megvilágított minket. Volt benne valami varázslatos. persze nem ez a legjobb szó, de jobbat most nem tudok. Mintha jel lett volna arra, hogy minden rendben lesz.
A második hét végére nagyjából beszoktak a gyerekek az iskolai rendbe. Elevenek, a jogaikkal tökéletesen, a kötelességeikkel nemigen vannak tisztában. erről azonban a szüleik tehetnek, nem pedig ők. Példa erre a csengetés. A 7 éves gyerek az óra végi kicsengetéskor felugrik és rohan ki a teremből. Mintha egy amerikai high school-ban lennék. Egy heti munkámba került beléjük verni, hogy a kicsengetés nem nekik szól. Már nyomokban is alig vélem felfedezni azt a tekintélyt ami talán még 8-9 éve megvolt amikor a pályámat kezdtem. Újdonságot mutatni nekik, szinte lehetetlen, minden információ elérhető számukra és meg is kapják. Amúgy pedig nincs kész a leckéjük, sőt van amelyikkel azért veszekszem, mert nem hajlandó hazavinni az iskolatáskáját, csak pénteken. Nem is értem, hogy a szülő miért mond ilyet a gyereknek. Egyáltalán nem kíváncsi arra, mit csinált a kölyke aznap? Az sem érdekli, hogy ezt a gyerek felé közvetíti? Úgy látszik nem. Mindegy, kár ezen keseregni, alkalmazkodni kell és kész.
Tanítani még mindig szeretek, a magyar tanításába is fokozatosan belerázódom. Szerencsére van telefonos segítségem (Zsuzsi mami személyében) :), bár a törpéket már -elnézést a kifejezésért- rohadtul utálom. Ezzel azonban most nem akarok foglalkozni.
A második hét végére nagyjából beszoktak a gyerekek az iskolai rendbe. Elevenek, a jogaikkal tökéletesen, a kötelességeikkel nemigen vannak tisztában. erről azonban a szüleik tehetnek, nem pedig ők. Példa erre a csengetés. A 7 éves gyerek az óra végi kicsengetéskor felugrik és rohan ki a teremből. Mintha egy amerikai high school-ban lennék. Egy heti munkámba került beléjük verni, hogy a kicsengetés nem nekik szól. Már nyomokban is alig vélem felfedezni azt a tekintélyt ami talán még 8-9 éve megvolt amikor a pályámat kezdtem. Újdonságot mutatni nekik, szinte lehetetlen, minden információ elérhető számukra és meg is kapják. Amúgy pedig nincs kész a leckéjük, sőt van amelyikkel azért veszekszem, mert nem hajlandó hazavinni az iskolatáskáját, csak pénteken. Nem is értem, hogy a szülő miért mond ilyet a gyereknek. Egyáltalán nem kíváncsi arra, mit csinált a kölyke aznap? Az sem érdekli, hogy ezt a gyerek felé közvetíti? Úgy látszik nem. Mindegy, kár ezen keseregni, alkalmazkodni kell és kész.
Tanítani még mindig szeretek, a magyar tanításába is fokozatosan belerázódom. Szerencsére van telefonos segítségem (Zsuzsi mami személyében) :), bár a törpéket már -elnézést a kifejezésért- rohadtul utálom. Ezzel azonban most nem akarok foglalkozni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)