Szegény hülye

Újabb két hét telt el. Persze nem eseménytelenül. Voltak jobb és voltak rosszabb periódusok. Már kezdem megszokni, hogy egy-egy rossz szakasz végén ne azt mondjam magamnak, hogy:Én ezt nem tudom megcsinálni! - hanem inkább arra gondolok, hogy ha például kirándulni megyek akkor az odaút pontosan olyan hosszú mint a visszaút. Miért lenne ez itt másként? Persze ez kicsit sem vigasztal de legalább erőt ad.
A futás, mint mozgásforma nagyon bevált nekem. Ez azért furcsa, mert ha futókat láttam, mindig ugyanaz a gondolat ugrott be, mégpedig:Szegény hülyék. Úgy tűnik én is "szegény hülye" lettem. És még örülök is neki. Tehát, heti 3x 60 perc futás a minimum. Ha ebből kimarad akkor már zsizsgek, és tűkön ülök, és szervezkedek, hogy hogyan lehetne megoldani. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az első 20-25 tiszta kínszenvedés. Aztán meg azon kapom magam, hogy dudorászok közben. És ami a legjobb, hogy míg az első alkalmakkor 5-6-7 gyaloglós szakaszt is be kellet iktatnom, mostmár e nélkül húzom le a távot. Ja, nem is ez a legjobb, hanem az, hogy a minap bicajjal végigmentem az futós útvonalon és lemértem a távolságot. 8800 méter. Alig akartam hinni a szememnek. Majdnem 9 km-t futok heti háromszor? Az majdnem 30 km egy héten. Hát, ez nagyon jól esett a lelkemnek, úgyhogy lenyomtam örömömben egy negyed tábla étcsokit :-). Utólag persze hülyeség volt, de akkor jogosnak éreztem. No, mára ennyit a dicsekvésből. Holnap nem eszem édességet, holnapután beszámolok. Ha sikerül, nagyon meg leszek magammal elégedve. Ha nem, akkor majd kiszabok valamilyen büntetést magamnak.

Vállalások

Kedden este egy hirtelen ötlettől vezérelve ígéretet tettem, hogy másnap nem eszem csokit(édességet). Kicsit még mindig olyan vagyok mint egy kamasz akinek ha megtiltanak valamit, akkor csakazértis ... Szóval, tartottam a dologtól. Itt annyi volt a csavar, hogy a tiltást saját magamnak tettem. De a mechanizmus így is működésbe lépett. :))) Ennek ellenére szerintem egész jól helytálltam(eltekintve fél marék cukros-fahéjas gabonapehelytől). Estig. Történt ugyanis, hogy bevásárolni mentünk férjjel, gyerekkel. Hogy gyorsabban végezzünk különváltunk és én már csak a fizetés után láttam, hogy én is kaptam egy étcsokis jégkrémet. Az meg ugye nem olyan, mint egy szelet csoki, amit ott lehet hagyni. Persze a férj egybőli felelősségre vonása következett, miszerint:"TE NEM OLVASOD A BLOGOMAT?!!!!!" Magyarázkodás. És, hogy majd ő megeszi mind a kettőt. Hiába a nemes önfeláldozás, akkor már késő volt. Végülis a fagyi háromnegyedét a gyerekkel közösen ők ették meg, de negyedrész nekem is jutott. Sajnos. Sajnos?
A vállalásomat így nem tudtam teljesíteni, de nem fogadtam meg ott helyben, hogy majd a következő napon, mert magamat idestova 3 évtizede ismerve, nem hiszem, hogy be tudtam volna tartani.DE MAJD HOLNAP. :-))

Rossz jegy

Az előző bejegyzésben büszkén értékeltem magam négyesre étkezés szempontjából. Hát, szomorúan jelentem, hogy az utóbbi hetek "teljesítményére" kettes alánál jobbat a legnagyobb jóindulattal sem tudok adni magamnak. Ez persze tényleg nem jó, de ahogy mondani szokták:minden rosszban van valami jó. Ebben az, hogy rájöttem arra, hogy nincs lazítás. Az utóbbi hetekben az étkezéseket már egyáltalán nem írtam, mert azt gondoltam, hogy tudom kontrolálni anélkül is. Hát, nem tudom. Úgyhogy szigorúan körmölöm tovább.
Mozgás terén sokkal jobb a helyzet. Heti 3x1 óra futás, és ha még belefér 30-40 perces bringázások. Jelentős súlybeli változás még mindig nincsen, de azért már látszanak a futás pozitív jelei.
Hirtelen ez jutott eszembe:most megígérem(magamnak is), hogy holnap nem eszem édességet.
Holnap este tudósítok az eredményről.