Keserű a szám íze...

... de most szó szerint. Néhány napja arra ébredtem reggel, hogy nagyon keserű a szám íze. Kicsit kellemetlen volt, de nem nagyon foglalkoztam vele. Aztán nap közben bármit ettem, csak a keserűt éreztem. Estére kezdett idegesíteni a helyzet.  Másnap ugyanez volt, még a  méz is keserű volt. Na, gondoltam magamban, ez király, ha valami betegség kezdete. Mert persze egyből erre gondoltam, enyhe hipochonder hajlammal megáldott(megátkozott) lévén. Először arra gyanakodtam, hogy a fejfájáscsillapító mellékhatása, de a tájékoztatóban  szó sem esik erről. Viszont van sok egyéb (többek között fejfájás is!), melyeket felfedezni véltem magamon, de leállítottam magam hamarjában!
Már a 4. napja, bármit ettem olyan volt mint az epe, tényleg aggódni kezdtem, így kutakodni kezdtem a neten. Elsőre májcirrózis, epekő, epehólyag gyulladás, reflux betegség és fogászati problémák közül csemegézhettem. Miután tejesen beparáztam, lehűtöttem magam,mert egyszerűen nem tudtam elképzelni, hogy 35 25 :) évesen, rendszeres sportolással, káros szenvedélyektől mentesen tényleg valami komoly bajom legyen. Vagy akár csak kezdjen kialakulni.
Szóval kutattam tovább, és kitartásom meghozta eredményét. Egy blogban ráakadtam egy bejegyzésre, ahol ugyanerről írnak. Szerencsére a blogger már utánajárt és külföldi oldalakon talált hasonló esetleírást, hozzá több mint 1000 kommentet azoktól akik ugyanezt tapasztalták.
No, elárulom végre, a ludas a fenyőmag.  Méghozzá az amit Kínából importálnak. Mivel ilyen sok panasz volt rá A-tól Z-ig  bevizsgálták, de semmi károsat nem mutattak ki benne. Ez a panasz a fogyasztás után 1-2 nappal jelentkezik és 1-2 hét alatt múlik el teljesen. Az is érdekes, hogy nem mindenkinél okozza ezt a keserű ízt a szájban. Mi mindhárman ettünk belőle, de csak én éreztem.
Persze a történethez hozzátartozik, hogy mikor olvastam erről akkor nagyon megnyugodtam, hogy minden rendben van, de aztán rázizzentem, hogy még meg kell néznem a csomagolást, tényleg Kínából való-e. Ezt halogattam vagy fél napig. Aztán nagy levegőt vettem, majd megnéztem. És hurrá! Tényleg onnan jött. Bár így visszagondolva nem tudom mit aggódtam, mert mi nem onnan jön?
Hát, ez volt az én kis esetem a fenyőmaggal. Szerencsére.

Ui: Ma fess, egyenruhás tűzoltólegények mellett ebédeltem. Rég volt ilyen jó az ebéd. :)))

Nevelési dilemma

Mostanában kevesebb gyerekszájat tudok lejegyezni, hiszen Csongor egyre szebben fejezi ki magát. De, a hét végén vendégségben voltunk ahol szóba került a bölcsi és egy jópofa sztori ami lejegyzésre érdemes.
Benji egy másfél éves kisfiú akit Csongor nem szeret, mert sokszor verekszik. Napi téma nálunk Benji és az ő gonosztettei. Egyik nap kérdezem a gyereket mi volt Benjivel.
-Ma büntetésben volt Benji.
-Mi történt?
-Megverte Kirát!
-Miért bántotta? Kira megverte őt?
-Nem, Kira engem vert meg, én meg odaküldtem Benjit, hogy verje meg, mert Benji az én megverőkém.
-???
-Ibolya észrevette és beküldte Benjit a kuckóba és ott Benji nagyon sírt!

Azt sem tudtam sírjak vagy nevessek, mert egyrészt büszke voltam, hogy ilyen fifikás fiam van, másfelől nem szeretnék egy kis  gengsztert nevelni belőle. De eddig mindig őt gyepálták, tépték ki a játékokat a kezéből még a sokkal kisebbek is, így valahogy jól esett a lelkemnek, hogy nem az én gyerekem maradt megint alul.
Persze megbeszéltük a dolgot a rend kedvéért.

Ja, a slusszpoén az egészben, hogy Benji nem tud még beszélni, így el sem tudta mondani mi történt igazából.
Hát, így járt!

Kényszerpihenő

Szerdán este hőemelkedése volt Csonginak, így másnap elmentünk az orvoshoz. Bár nem talált semmi különöset, úgy gondoltam, jobb ha otthon marad. Csütörtök bágyadtsággal telt, pénteken elég vígan volt a gyerek, így gondolatban megveregettem a saját vállamat, milyen ügyesen elkerültem egy nagyobb betegséget.
Mondanom sem kell, hogy péntek estére ismét hőemelkedése volt, de semmi komoly. Szombaton volt az iskolánkban a családi futóverseny amire Békipetit és magamat is neveztem. Ezt nem szerettem volna lemondani így elmentünk. Bár Csongi nem volt 100 %-os nagyon nagy baja sem volt.
Büszkén jelentem, hogy Békipeti utcahosszal megverte a korcsoportjában indulókat. Pimaszul hátra-hátra nézett a célegyenesben, hogy "Mi van má'! Nem jöttök?" és bekocogott a célba.
No, de közben Csongi eléggé elfáradt, így felment a keresztszüleihez egy kis pátyolgatásra, míg mi megvártuk az eredményhirdetést. Délutánra 39,5 °C fölé ment a láza és hétfő reggelig csak nagy nehezen tudtuk rövid időkre letuszkolni 38°C alá.
Sajnos Csongor úgy van vele, hogy ha lázas, nem tud aludni, viszont fájnak a végtagjai és könnyezik a szeme, ez utóbbi még idegesíti is nagyon. Szóval ott dilemmázgattunk felette, hogy hagyjuk kínlódni egy kicsit, hogy dolgozhasson a láz vagy adjuk a gyógyszert, hogy tudjon pihenni.
Éjszakára azért mindig lenyomtuk a lázát, bár nem hiszem, hogy nyugodtan aludt volna, mert úgy 2-3 óránként felébredt és ilyeneket kérdezgetett:
-Anya, becsuktad az ajtót?
-Igen!
-De kulcsra? Nehogy bejöjjenek a csúnya koboldok!
Vagy:
-Anya! -sírva
-Mi baj kicsim?
-Nem akarom megmondani! - még mindig sír
-Nem fogok meggyógyulni soha! - aztán alszik tovább
És még sorolhatnám ...
Volt még hányás, köhögés és minden finomság.
Szóval ennyit a nagyszerű ötletemről, miszerint előrelátóságommal megelőztem egy betegséget. Legközelebb asszem szerényebbre veszem a figurát.
Mindeközben beígértem magam vasárnapra egy félmaratoni váltóba futni és borzalmas rossz érzés volt, hogy aznap reggel le kellett mondanom, hiszen ezzel a másik kettő sem tudott elvben indulni, hacsak az utolsó pillanatban nem találnak valakit. Viszont Csongi nem volt olyan állapotban, hogy otthagyhattam volna.
Estére már úgy gyötört a dolog, hogy Békipetit kértem hívja már fel a tanítványát(a feleségével futottam volna), hogy nagyon utálnak-e. De szerencsére kiderült, hogy a rossz idő miatt elmaradt az egész rendezvény, így legalább emiatt nem kellett aggódnom tovább.