Kamilla és hangya

A Kamilla, mint női név, nagyon sokáig tetszett nekem. Annak idején, míg nem tudtuk, hogy Csongi fiú lesz-e vagy lány (:)), a lehetséges lánynevek között szerepelt. Ma reggelre azonban örökre kiesett a lehetőségek közül.
Történt ugyanis, hogy Csongi az utóbbi napokban nagyon rosszul aludt a bölcsiben. Úgy döntöttem kifaggatom a kislegényt, hogy mi ennek az oka. Azt válaszolta, hogy Kamilla rászól az alvásnál(Ő az egyik csoporttársa, mellette alszik és egy asztalnál is ülnek-ennek később még jelentősége lesz). Hogy mit mond neki, azt nem sikerült kiderítenem, de azt igen, hogy ezért nem szeret azon a helyen aludni. El is határoztam magamban, hogy reggel szólok, a gondozónőnek arról, hogy mit mesélt Csongi. Kicsit ugyan hezizáltam, hogy kell-e ennyire védenem a gyereket és minden aprósággal rohangálni a gondozókhoz, de én már csak ilyen vagyok, szóval szóltam. Hozzátettem, hogy lehet, hogy csak kitalálta, vagy rosszul mesélte el Csongi a történetet, de azért figyeljenek rá. Velünk együtt érkezett Csongi másik asztaltársa Marci, akinek az anyukája meghallotta mit mesélek. Egyből hozzátette, hogy biztos igaz a történet, mert az ő fia meg azt mesélte, hogy uzsonnánál amikor Marci és Csongi még egy uzsit akartak venni, akkor Kamilla rácsapott a kezükre és közölte, hogy nem ehetnek többet, mert már úgyis mennek haza. Hát én akkor olyan, de olyan mérges lettem. Sőt, az is beugrott, hogy amikor először voltunk beszoktatáson, akkor Kamilla odaállt elém és közölte velem:"Te buta vagy!" Én csak néztem ki a fejemből, hogy he? És nem lett szimpatikus a kislány. Belegondoltam, hogy hány és hány sérelem fogja érni a gyereket - ettől sokkal nagyobbak - és hányszor fog beleszakadni a szívem, mert nem tudom átvenni a rossz érzéseit, a fájdalmát. Már ettől az apróságtól kiakadtam, mi lesz később? Vajon ezt is meg lehet tanulni?
Amúgy ma Kamilla beteg, szóval nem ment bölcsibe. Akkor, én most rossz ember vagyok mert örülök ennek?

Ja, a hangya. Kapott Csongor egy marék műanyag hangyát, mert az igaziakat vadássza a kertben, elkap egyet, a kis ujjai közé fogja, és rohan be vele, hogy megetesse. Bár, az apja szokott utána kiabálni, hogy lehet, hogy az a hangya már nem lesz éhes mire beér vele ha így szorítja, de meg se hallja.
Tehát műanyag hangya, nevelő célzattal, kb. 1 cm nagyságú. Bölcsibe be, délelőtt az udvaron elhagy, ordít. Gondozónők majdhogynem négykézláb keresik alvásidő alatt a hatalmas udvaron. Hangya megtalálva.
Egyszerűen nem tudom elmondani mennyire hálás vagyok, hogy ezekhez a gondozónőkhöz került. Én a saját gyerekemnek nem kerestem volna egy akkora hangyát, nemhogy a másénak. Minden egyes reggel úgy viszem be Csongit, hogy tudom, jó helyre kerül, ha bármi baja van odafigyelnek rá, adnak arra amit mond, szeretik. A Kamilla-félékkel meg megtanítom majd hogyan birkózzon meg.

Reggel azonnal felajánlották, hogy keresnek Csongornak másik alvóhelyet ebéd után. Tényleg szuperek.

Egy újabb betegség krónikája avagy a papa féle karamell születése

Na, jó, még csak a kezdete, de az a tapasztalat, hogy az első nap a legzűrösebb. A többi már elviselhető. Nem volt ez másként most sem. A különbség csak annyi, hogy ez a mostani hajnali 4-kor kezdődött. Gyakorlatilag előzetes bágyadtság, nyűgösség nélkül támadott. A pimasz. Hajnalban köhögni kezdett a gyerek. Hajnali 4-től kb. reggel 8-ig 1 percenként köhögött. Ez most nem olyan "legalább százszor elmondtam neki" féle túlzás, hanem tényleg 1 percenként, vagy gyakrabban. Próbáltam mindent csinálni szegénnyel, hogy segítsek, de nem használt semmi. Aztán 8 körül kimentünk az udvarra, ott kicsit jobb lett a reggeli párától talán(estére párásítok is ezerrel), de nem sokáig. Nemsokára apámék is előkerültek, elmondtam nekik mi van Csongival és akkor apukám előállott a csodaszerrel. Az ő köhögését ugyanis gyerekkorában úgy csillapították, hogy egy kanálban, babszemnyi zsírban kristálycukrot karamellizáltak. Majd amikor kihűlt és megszilárdult ez a trutyi, akkor azt elnyalogatta. Én nem nagyon hittem benne, de gondoltam Csonginak baja nem lehet belőle, aput sem akartam megbántani, így ráhagytam, adja neki, ha nagyon akarja. Aztán jött a nagy csodálkozás, mert 1/4 óra múlva már csak 1-1 köhögés volt hallható.
Orvoshoz is elmentünk persze(hát az is megérne egy külön bejegyzést), ahol kiderült, hogy a legtöbben ezekkel a panaszokkal érkeznek, ez valami vírus. Rákérdeztem a népi gyógymódra is. Igen, ismeri, nem tudja az orvos, hogy miért, de működik valamilyen mértékben. Azért kaptunk köhögéscsillapítót és antihisztamint is. Ebből számomra újfent kiderült, hogy fogalma sincs mi lehet a baj. De legalább ő is, én is letudtuk a kötelezőt.
Hazaérve Csongi kért még"nyalogatót", amit én nem értettem. "Amit a papa csinájt!" Így hát megszületett a papa féle karamell. :)

Ui.:Műkörömmel gépelni kétszer olyan hosszú idő. Állandóan félreütök. Agybaj.

Munkában

Tegnap túléltem a szülőit. Tulajdonképpen sokkal jobb volt mint amire számítottam. Persze előtte kb. két napot gyakoroltam arra, hogy mit fogok mondani. Bár, ez nem túl jellemző rám, most nagyon jól jött, hogy nem a szavakat kellett kersegélni. A szülők tulajdonképpen jó fejek voltak annak ellenére, hogy az óriási túljelentkezés miatt nem minden gyerek abba az osztályba került ahová szeretett volna.  Személy szerint az efajta iskolába sosem adnám be a gyerekemet. Ezek a lurkók ugyanis heti 5 órában tanulnak angolt anyanyelvi tanártól, valamint másik 5 órájuk van angol nyelven(ének, rajz, tesi). Ez brutál megterhelő. Főleg úgy, hogy a 90%-uknak nincs semmilyen angol tudásuk, vagy csak nagyon minimális. Az első osztály amúgy is nagy változás a gyerek életében. Ezzel leterhelni őket szerintem teljesen felesleges. A divatirányzatok  az oktatásban ugyanúgy jelen vannak, mint az élet bármely más területén. Remélem nem derül ki néhány év múlva, hogy ez a fiatalkori megterhelés hosszútávon okoz bajokat. Persze az is lehet, hogy a tuti, stabil nyelvtudás megszerzéséhez pont erre a van szükség. Kár, hogy minden fontos döntésünk következménye, csak sokkal később derül ki.

Az, hogy én lettem az osztályfőnök, nem tölt el büszkeséggel, hát, nem vagyok egy karrierista nőszemély az biztos. Az ofőség rengeteg plusz munkával jár. Inkább büntetésként fogom fel, mint elismerésként. Mielőtt szülni mentem is voltam osztályfőnök, de akkor még nem szöveges volt az értékelése a gyerekeknek. Úgy is sok meló volt, így egyenesen brutál. Aztán az átvirrasztott éjszakák után, amit azzal tölt az ember, hogy személyre szabottan megfogalmazza az értékelést, odajön a szülő és megkérdi:"Értem, de ez tulajdonképpen hányas?".  Ilyenkor szorul ökölbe a haj. Mindamellett a szülőt is megértem, hiszen ő is akárcsak én, a numerikus értékeléshez van szokva. Nem lesz egyszerű, de egy kicsit azért várom. Egy icipicit.

Mindenféle ömlesztve

Tegnap éppen arról beszélgettem anyámmal, hogy Csongit nem nagyon viselte meg a bölcsőde. Ma reggel is már ő siettetett engem, hogy induljunk végre. Volt ugyan kb. fél perces "Én már nagyfiú vagyok, nem kell bölcsibe járnom. Ugye Anya?", de aztán beszaladt, integetett és már ott sem volt.
Tegnap este gondoltam levágom a körmét, mert már biztos hosszú, amikoris észrevettem, hogy tövig le van rágva mind. Úgy tűnik a bölcsi azért mégis hatással volt rá. Most nem tudom, hogy mit tegyek. Folyton szólongassam, hogy ne rágja, vagy csak vegyem ki a szájából a kezét? Kenjem be keserű lakkal? Ha sokat beszélek róla, félek csak jobban odaterelem a figyelmét. Eléggé tanácstalan vagyok. :( Persze a bölcsiben is egyből szóltam, hogy figyeljenek rá és ne hagyják.

Más. Tegnap egyszer csak ezt hallom:"Ojjba vágom azt a brigantit aki ejtöjte a Citjoenem jámpáját amit a Hunyadi Katitój kaptam."  :)))
Egy alkalommal Katiéknál voltunk és kapott egy kis autót aminek később az egyik lámpája eltört. Ez nagyon elszomorította Csongit és mindenáron azt akarta tudni, hogy hol van a lámpa. Az apja pedig azt mondta neki, hogy egy briganti törte és vitte el. Ez kb. 3 hónapja volt. Amúgy pedig az összes játékáról-főleg az autókról- kiköveteli, hogy mondjuk meg kitől kapta és ezt számon is tartja. Így is keresi őket. Például:"Hoj van a Mercedesem amit apátój kaptam?", és így tovább. Az orrba vágás pedig a mamától(anyámtól) ered, aki, ha Csongort megcsípi egy szúnyog, vagy csak gondol rá :), akkor közli vele, hogy menjen innen, mert orrba vágja. Remélem a gyerek ezt a gyakorlatba nem fogja átültetni, ha valaki nem megy arrébb.

Más. Az össze-vissza időjárás engem is össze-vissza zavar. Ma hazafelé jövet ki akartam nyitni az autót de nem tudtam. Nyomkodtam a gombokat, forgattam a kulcsot a zárban, szentségeltem, hogy biztos az elem kimerült. Gondolkodtam mit tegyek. Egyszer csak feltűnt, hogy nekünk nem ilyen gyerekülésünk van. A többi asszem kitalálható. A mi autónk 20 méterrel hátrébb állt. Még jó, hogy nem jött  a gazdája, hogy mit is csinálok tulajdonképpen.

A legvégére hagyom a számomra legnyomasztóbbat. Hétfőn a leendő elsős osztályom szülői értekezletét kell megtartanom. 20-30 kisgyereket bármikor és bármeddig elnavigálok, sőt a nagyobbak sem tudnak zavarba hozni. De szülőkkel szemben állni már más tészta. Előre utálom! Nem akarom! Jaj!

Bukta

Tegnap délután bejött Csongi a házba és közölte:"Ettem a mamánál epjet cukojjaj." Majd hozzátette:"Ez titok."

Anyámmal sokat vitázok arról, hogy minek kell kristálycukorral tömni a kisgyereket. Az eper különben is finom magában. Persze tudom, hogy csak jót akar ő is, de a kristálycukor nem éppen jó. A nagyszülőnek úgy tűnik tényleg az a dolga, hogy jól elkényeztesse az unokát, és azt is megengedje neki amit otthon egyébként nem lehet.

Remélem Csongi mindig ilyen őszinte lesz, akkor is amikor már tudni fogja mit is beszél. :)))

Szép álmokat

Az egyik nap egy barátnőm hívott telefonon, hogy kapott egy csomó ruhát a kislányának, de vannak közte fiú ruhák is, azokat odaadja nekem. Köszönettel elfogadtam, főleg, mert említette, hogy pizsama is van köztük, abból pedig éppen kinőttünk. Az örömöm addig tartott, amíg meg nem láttam az ominózus darabot. Azóta is azon gondolkozom, hogy ki az az elmebajos ruhatervező aki egy két évesnek ilyen pizsamát talál ki. De semmilyen elfogadható ötlet nem jut eszembe.

Kütyük

A múlt héten Békipeti egy kiegészítővel jött haza a telefonjához. Ez egy GPS készülék ami meghatározza a helyet ahol éppen tartózkodik(a telefon), stb. Ami miatt érdekes volt számomra is, mert letölthető hozzá egy kiegészítő, ami egyfajta edzésprogram, méri-a műholdas kapcsolat alapján -az edzés alatt megtett távolságot, sebességet. Amióta futni járok, mindig is fájt a fogam egy olyan karórára, ami ilyesmiket tud, csak éppen az ilyen készülékek valahol 50 ezer és a csillagos ég között vannak. Mondtam is egyből, hogy ugye majd kölcsön adod néha? Persze - válaszolta - de szívesen veszek neked is egyet, kevesebb mint 5 ezer forintért vettem a Media Marktban.
Gondoltam előbb még körül nézek kicsit az interneten, mert ha a MM-ban ennyi, akkor lehet, hogy máshol a felébe kerül. Kis kutakodás után megrökönyödve láttam, hogy mindenhol máshol háromszor ennyibe kerül ugyanez a készülék. El is újságoltam Bp-nek, hogy úgy tűnik igen jó vásárt. Ő emlékeztetett rá, hogy egyszer már volt egy ugyanilyen jó vételünk a MM-ban. Egy mp3 lejátszóhoz való kihangosítót vettünk, azt is negyed áron. Aztán azon tanakodtunk, hogy vajon ilyen bénák vagy ez egy beetetés. De arra jutottunk, hogy valószínűleg csak simán bénák, mert nem reklámozzák, hirdetik ezeket a termékeket, és valószínűleg egy idő után korrigálják is a tévedésüket. Addig viszont aki figyel, jól járhat.
Azóta nekem is van már egy ilyen jó kis kütyüm, lelkesen mérem a futósebességemet, amit aztán itthon visszanézek. Mert ilyet is tud és ráadásul nagyon muris, ahogy végigmegy egy kis nyíl, az edzés alatt rögzített útvonalon. A múltkor a bevásárlásnál is bekapcsoltuk, mert kíváncsiak voltunk, milyen útvonalat járunk be. Hát, tanulságos volt látni, hogy a szerintünk céltudatos, bevásárlólistáról történő vásárlás micsoda kóválygás is volt valójában. :))