2009. július 21., kedd

Kabókai nyaralás 1. nap

... 5 óra előtt ébresztett a humán ébresztőóra. Sikerült ágyban tartani még jó félórát. Többet azonban nem, mivel annak nem sok értelme volt, hogy az apja se tudjon aludni, így kimentünk. Azt hiszem, könnyen kitalálható hol töltöttük a reggeliig fennmaradó 2-2 és fél órát. Bizony, bizony a traktoroknál. Én csak részletekre emlékszem, szerintem állva aludhattam is valamennyit az éjszakai 3 óra alvás után. Régebben valahogy könnyebben bírtam az éjszakázást, manapság már kétszer is meggondolom, meddig maradjak fent, ilyen korai ébresztőre azonban álmomban sem gondoltam. Reggeli után beosztották a lovasokat. Békipeti a haladó csoportba került, én még ne mertem bevállalni, úgyhogy futószárra kértem magam. Már reggel annyira meleg volt, hogy fürdéssel kezdtük a napot. Csongi mint egy kis búvárkund merült, ugrott a 150 centis medencébe. Volt is köhögés rendesen. Így Békipeti kitalálta, hogy ugrás közben kiabáljon egy szót, így majd kifújja a levegőt és nem a vizet nyeli. Ez a szó a Geronimo lett. A nyaralás végére az összes gyerek és felnőtt Gernííímóóóó ordítással vetette magát a medencébe.
A lovaglás nem hozta Csongit lázba (még), amint felült, már tervezgette, hogy ha leszáll a lóról elmegy traktorokat nézni.  Mázlijára a tulaj lovagoltatta, így még ebéd előtt beleülhetett az egyik traktorba sőt mentünk is pár kört vele.  Mert amikor egyedül kellett volna beszállnia akkor már nem volt annyira nagylegény a kislegény. Ha jól számolom hatan kucorogtunk a vezetőfülkében kb. 50 fokban. A gyerekek élvezték , ez volt a lényeg.
Ebéd és alvás következett, és nem csak Csonginak. Mi felnőttek is eldőltünk egy kicsit. A szállásunk egyik különlegessége, hogy a fölöttünk lévő szoba és a mienk között mintha nem lenne szigetelés. Így a fölöttünk lakó kisgyerekes családok minden lépését felerősítve hallottuk.  Csongit és Petit ez egyáltalán nem zavarta, én azonban elégggé nyűgös vagyok az ilyesmire, nem is értem, hogyan nem emlékeztem erre tavalyról. Szerencsére nálam volt az mp3 lejátszóm amire előző este vetettem rá legkedvencebb magyar regényem, Ottlik: Iskola a határon című hangoskönyvét Kulka János előadásában. Így aztán ez a gond is megoldódott, Medve és BB kalandjain szenderettem el ha már nagyon álmos voltam.
Délután a fiúk erdei kötélpályára mentek, erről nem tudok sokat mesélni, én is csak a fényképeket láttam. A kezdő lovasoknak ekkor volt ugyanis a futószárazás. Az első nap végére megbántam, hogy nem mentem osztályba lovagolni, mert futószáron sok újat már nem tudtam tanulni. Persze a későbbi napokon nem mindig éreztem ezt így, de az első alkalom nem hozott sok újat. Hacsak annyit nem, hogy kengyel nélkül kellett végezni a gyakorlatokat.
A lovaspálya szélén áll egy magasra épített házikó, talán a versenybírók nézik innen a versenyzőket. Csongi kinézte magának ezt a házikót és felkönyörögte magát. Innentől kezdve már csak így emlegette:"Megyek a magasba játszani!" Innen nézte a traktorokat, teherautókat amik az úton elhaladtak. Itt lett ő Szöcske, és nem Cinkota, de ez már egy következő nap sztorija lesz.

Nincsenek megjegyzések: