2009. július 27., hétfő

Ki érti?

A körömvágás nálunk mindig kritikus pontja a mancsok rendben tartásának. A kézkörmeit Csongi már hagyja levágni, de hosszú hónapokig vágtuk csak a plüssök, autók "körmeit", sőt még egy kis mesét is kitaláltam a "csipp-csippelő"-ről, aki észreveszi ha hosszú a kisfiúk körme és levágja őket.
A lábkörömmel azonban nem jutottunk sehová. Már azt is kiszúrta a gyerek, ha csak vizsgálgattam a körmeit. Időnként persze megpróbáltam rábeszélni, mindenfélével megvesztegetni, sőt fenyegettem is. Olyan is előfordult, hogy az apja megpróbálta lefogni, minden hiába. A körömvágás forgatókönyve a következőképen nézett ki. Este elalvás után zseblámpával a szájban szerencsétlenkedtem. Görnyedtem a kiságy felett, ha mázlim volt, Békipeti otthon volt, így legalább a lámpát nem nekem kellett tartanom. De még így sem sikerült egyszerre lekaszabolnom az összes körmét. Általában két-három napig tartott egy projekt.
Ma este ismét bepróbálkoztam "hogyaszondja": "Holnap strandra megyünk kisfiam, de csak akkor tudunk korán elindulni, ha hagyod, hogy levágjam a lábkörmeidet."
Válasz: Jó!
Szemöldököm felvonódott, s bár nem nagyon hittem amit hallottam, elmentem a körömcsipeszért.
Nekilátok a nyiszálásnak mire megszólal a gyerek:"Szeretem amikor a lábam körmét vágod!" -és szó nélkül hagyta az egészet. Jól összepuszilgattam és megjegyeztem magamban, hogy ez az igazi öröm, nem más. :)

1 megjegyzés:

Mizo írta...

Átküldeném azt a Sámsongyereket, mert én is ezeken szenvedek vele mostanában, de semmi ötletem sincs!!!!