2011. február 25., péntek

A tegnap éjszaka csúcspontja

Nana, senki ne gondoljon arra, hogy most aztán az intim kapcsolataim végre(?) kibeszélésre kerülnek.
Arról van csak szó, hogy a gyereknek éjjel iszonyatosan fájt a füle, órák óta sírt. Már minden lehetséges dolgot megtettem, hogy csillapítsam a fájdalmát, de nem használt sem a Cataflam, sem a melegítés. Aztán nadiztam, vuduztam, bevetettem mindent, éppen csak nem imádkoztam (bár, lehet, hogy a végén már azt is, ártani csak nem árt), de ő csak zokogott egyre.
Aztán így sírt tovább: Segíts rajtam Anya!
Hát, azt az érzést nem kívánom senkinek, még az ellenségemnek sem(ha lenne). Mert nem tudtam segíteni, csak annyit tehettem, hogy ott vagyok mellette. Szerencsére Békipeti is jött, valahogy meghallotta mit mondott Csongor, és tudta, hogy ez nálam kiveri a biztosítékot, végül sikerült pár órára álomba duruzsolnia a legényt. Mire újra felsírt, már kaphatott ismét fájdalomcsillapítót.
Úgy tűnik jól kifogtuk ezt. Most minden egyszerre kínozza. Fáj a füle, a feje, a torka, a hasa, hány és lázas. Ja, és szomorkodik, mert nem mehet oviba, pedig új barátai lettek.
Hát ilyen leosztással vágunk neki a hétvégének.

3 megjegyzés:

mágika írta...

:( Jobbulást Csonginak!

Békési-Gulyás Bori írta...

köszönöm

BékiPeti írta...

Anya, a háborúsat mégegyszer! :)