2008. május 16., péntek

Amire akarom?!

Azt mondja a köznyelv, hogy mindenkinek arra van ideje amire akarja, hogy legyen, illetve amit fontosnak tart. Alapvetően egyetértek ezzel az állítással. De vizsgáljuk csak meg jobban egy másik oldalról is ezt a kijelentést. Táplálkozás vonalon úgy érzem szépen haladok, bár vannak "félre evések" még mindig, de mondjuk egy halvány négyest megszavaznék magamnak. Az egészséges életmódhoz azonban a rendszeres mozgás is hozzátartozik. Ezt persze tudjuk mindnyájan. A lényeg, hogy pár hete Hajni kérte, hogy próbáljuk most már rendszeressé tenni a mozgást. Ez heti három alkalom legyen. Minimum. A mozgással részemről soha nem volt probléma. A szülésig. Bár két hónappal utána elkezdtem tornázni járni, de ez csak heti egy alkalom volt, és ez is komoly egyeztetéseket igényelt. Persze az otthoni torna is jó. Csináltam én is amíg többször aludt a gyerek. Bár eléggé unalmas egy szobában tök egyedül ugrabugrálni, de ha csak erre van idő ... Aztán elmúltak ezek a szép idők. Gyerek ébren - torna sztornó. Újabb időpont keresés. Amikor ráérek nincs aerobik óra, amikor van, nincs aki vigyázzon a dedre. Néhány heti reménytelen időpont keresgélés után elhatároztam futni fogok. Volt régebben egy időszak amikor futottam, szóval tudtam mire számíthatok. Szóval elmentem futni. Na, jó, nem akarok nagyképűsködni, inkább csak kocogtam. Talán ez is erős kicsit; valahol a gyaloglás és a kocogás határmezsgyéjén tartózkodtam. Azt, viszont egy órán keresztül. És nagyon jól esett. Heti háromszor. Megvalósulni látszott az ideális mozgásmennyiség. Két hétig. :( Aztán a gyerek beteg lett, majd nem sokkal később én is. A lábamban ott a mehetnék. Kedvem töretlen, lehetőségem nincs. El vagyok keseredve. Akarom!

Nincsenek megjegyzések: