2009. július 25., szombat

Kabókai nyaralás - 4. nap

Csütörtökön már fél 8 is elmúlt mire felébredtünk. Nagyon hálás voltam Csonginak, mert az éjszakai dorbézolás után aligha bírtam volna ki még egy 6 órai kelést.
Délelőttre anyósom, sógorom és a barátnője látogattak meg minket. Olyan sokat meséltünk már a helyről, hogy úgy döntöttek meglátogatnak minket egy nap erejéig. Mivel pedig Budapesthez közel voltunk, hamar meg is érkeztek. Körbevezettük őket és rohantunk lovagolni. Csongor már nagyon nyűgös volt csütörtökre, de nem csak ő. Minden szülő azt tapasztalta, hogy gyereke minden apróságon elsírja magát, hisztizik. Olyan intenzív napokat éltünk fizikailag és szellemileg is, hogy nincs is ezen semmi csodálkozni való. Ha még hozzáteszem a 35-40 fokos meleget egész héten, akkor csak azon csodálkozhatom, hogy mi felnőttek nem hisztiztünk folyamatosan. Ebéd előtt Csongor bemutatta nagymamájának az ugrótudományát  a medencében. Fröcskölt, kiabált, merült, locsolt, szóval boldog volt.
Ezen a napon már nem tudott fenn maradni ebédig. Fél 12-kor közölte, hogy menjünk aludni. Kapott pár szem ropit, hogy ne kopogjon a szeme és már szunyált is. Ébredés után fürdés, búcsúzkodás Kati mamáéktól, és rohant játszani a magasba Jankával, aki az ő barátja. Janka volt a gazda, a többi gyerek pedig egy-egy lovacska. Mindenki választott magának nevet, persze az itt lévő lovak közül. Így aztán ott volt Bambi, Cinkota és Királynő is. Csongi nem az ismert nevekből választott. Úgy döntött ő lesz Szöcske. Hogy miképp jutott eszébe ez a név és miért pont ez, nem tudom, de hallatlanul büszke voltam rá, hogy ilyen ötletes nevet talált magának.
Délutánra még íjászkodást szerveztek, ami elég nehezen indult, de aztán mindenkiben fellángolt a versenyszellem, mert a felfüggesztett lufikért járó sör mellett, jó volt az elismerés is. Békipeti ellőtt egy lufit, majd közölte lőj nekem még egy sört! Ezzel elment játszani a gyerekkel. Én meg ott bénáztam, volt, hogy a táblát sem találtam el, nemhogy a golflabda méretű lufit. Aztán egyszercsak durrant valami. Pont amikor én lőttem. Mindenki örvendezett, hogy milyen ügyes vagyok. Szerintem csak mázlim volt, de azért jól esett, hogy sikerült. Parancs teljesítve.

Nincsenek megjegyzések: