Thomas, Henry, Duncan

Szerdán reggel felkerekedtünk és kimentünk a Dagályra. Többször voltunk már a nyár folyamán és Csongi mindig nagyon élvezte. Jó meleg a medencék vize, sokáig el lehet bennük játszani, szóval pont nekünk való. Csonginak nemrég vettünk egy autó alakú kis sátrat ( mostanában abban szokott aludni az utazóágy helyett), aminek a legnagyobb előnye az, hogy egy kis táskába össze lehet tekerni, így nagyon könnyű szállítani. Ez azért érdekes, mert a napi programjainkat az ő alvásigényéhez kell igazítanunk, ha ugyanis nem alszik ebéd után, akkor max. 1/2 2-ig bírja, utána jön a hiszi bármiért. Szóval a sátorral az alvás-kérdés is megoldódott. 10 körül mentünk ki, kerestünk egy jó kis árnyas helyet és letelepedtünk. Az idő gyönyörű volt, minden szuper, kivéve, hogy Jimmy a király hangja vonyított a hangszóróból miszerint: Még nem veszíthetek, még nem, ó, élni akarok!
Hát, ez egy kicsit beárnyékolta a dolgokat. Ha még tekintetbe veszem halála körülményeit, akkor ez a szám különösen morbidnak hat. Na, mindegy! Mentünk medencézni. Mindketten vittünk úszószemüveget, így jó móka volt egymást nézegetni a víz alatt. Ebéd után alvás következett. Kicsit izgultam ugyan, hogy tényleg el tud-e majd aludni, de nem volt semmi probléma. Még otthon megbeszéltük, hogy a strandon fogunk aludni, és csak akkor tudunk estig maradni, és megvárni apát, és blablabla. Szóval flottul ment minden. Kb. fél óra múlva felsírt, de sikerült visszasimogatnom. Nem akarom Jimmyre kenni a fiam ébredését, de tény, hogy éppen akkor ordította üveghangon, hogy: Fogadj örökbeeeee!
Végülis jó másfél órát aludt. Mikor felébredt, elmentünk ugrálóvárazni. Az egyik híres énekes kislányával ugrált Csongi. A kislány a legnagyobb jóindulattal is egy mangalica, így nem nagyon örültem, amikor ráesett a fiam hasára. Csongi szegény levegőt sem kapott, csak hápogott., a kislány pedig sírni kezdett, mikor látta, hogy az apukája éppen rá akar szólni. Ezzel részükről el is volt intézve a dolog. Persze Csongor sem foglalkozott vele túlságosan, nekem viszont rosszul esett. Nem a híresség miatt, hanem mert azt sem mondták, bocs.

A medencében szerepjátékoztunk, vagyis az ismert mesékből választottunk magunknak karaktert. Hosszas keresgélés után, Csongor lett Thomas, én pedig Henry. Hihetetlenül élvezte, hogy Henrynek szólított, én pedig őt Thomasnak. Így beszélgettünk:
-Henry, gyere menjünk a medencébe!
-Jövök, Thomas!

-Igen, Henry? Jössz?
... és így tovább.

4 körül megpedzettem, hogy haza kéne mennünk, de nem lehetett, mert apa jön. Hamarosan meg is érkezett és Békipeti lett Duncan. Ha Csongit a nevén neveztük, azt kikérte magának, ő nem Csongi, hanem Thomas. Mikor elindultunk hazafelé, megkérdezte: Otthon is lehetek Thomas? De, mire hazaértünk valahogy, ismét Csongi lett. Lehet, hogy ez a játék a strandhoz kötődött. Mindenesetre jó kis napot töltöttünk el itt. Kicsit én is gyerek lettem újra, és ez nagyon jó volt.