Hétfőn Csongor a nagymamájánál aludt, majd elmentek a Vasúttörténeti Emlékparkba. Ez azért volt érdekes, mert a Nyugati pályaudvarról Esztergomba induló vonat a nyári időszakban megáll itt a parknál, így ők ezt az utat választották. Míg ők utaztak, én autón mentem a parkba és megérdeklődtem, hová érkezik a vonat. Egy nagyon kedves pénztáros lány elmondta, sőt le is rajzolta az utat, mikor elmontam, hogy a kisfiam és a nagymamája érkeznek, eléjük megyek. Szólt, hogy a jegyet megveheten most, mert különben vissza kell jönnünk a pénztárhoz. Mondtam: Jó. Akkor egy felnőtt és egy nyugdíjas ugye?-kérdezte. Hirtelen megütköztem a kérdésen, ugyanis anyósom még közel sem nyugdíjas. A pénztárosnak annyira evidens volt, hogy nagymama=nyugdíjas, hogy bár motyogtam valamit arról, hogy én nem tudom igazolni a nyugdíjasságot, azt mondta, nem is kell és már adta is a jegyeket. Utólag kicsit bánom, hogy elfogadtam az ajánlatát. Azon a pár száz forinton igazán nem sok minden múlt, de az is igaz, hogy az egyik fő látványosság(Csongié) zárva volt szünnap miatt, és ahogy anyósom igen találóan megjegyezte azért is fizetnünk kell, hogy levegőt vegyünk, túlléptem a dolgon. És tényleg. Van fotós jegy, videós jegy, kisvasút jegy, mozdony irányító jegy és még sok más jegy is. Szerintem jobb lenne, ha belekalkulálnák a belépő árába, mert így utólag szembesül a látogató a később fizetendő tételekkel. Az sem tetszett igazán, hogy a vonattal érkezőket két biztonsági ember kíséri át a pénztárba. Azok akik letérnek az útról, az őrök próbálják visszaterelni, kiabálnak utánuk. Képzelem mi lehet hétvégén. Ha nekünk nem lett volna megváltva a jegyünk, nem tudom Csongort hogyan lehetett volna eltéríteni attól, hogy a mozdonyokhoz ne rohanjon és megmagyarázni, hogy még sorba kell állni 10 percet a jegyekért. Nem értem miért nem lehet valakit odaültetni a megállóhoz, és ott eladni a jegyeket. Főleg, hogy egy nap 2 vagy 3 ilyen járat van összesen. Bár azt gondoltam, hogy alig lesz aki az utazásnak ezt a formáját választja, meglepően sokan szálltak le. Nem egy barátságos eljárás, már eleve azt feltételezni, hogy be akar lógni az ember. Persze, van ilyen is tudom, de hát akkor árulják a jegyet ott a megállóban.
Na, jó nem dödögök tovább, főleg, hogy fogok még, amikor az augusztus 20-ai élményeimről fogok írni.
A legfontosabb az volt, hogy Csongi nagyon élvezte a kirándulást. Ültünk a kisvasúton(nyolccázér'), találtunk egy kicsi terepasztalt ahol lehetett nézni a mozdonyokat, ültünk az omnibusz tetején, pisiltünk a virágoknál, préseltünk emlékérmet, ettünk fagyit, láttuk Gálvölgyi Jánost, szóval eseménydús kirándulás volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése