Szombaton Békipeti egyik volt főnökéhez voltunk hivatalosak búcsúbulira. A hölgy Kínába utazik, szóval nem éppen a szomszédba. Amikor Csongor fél éves lehetett vettem neki az Ázsia centerben egy bébizongorát, ami azon kívül, hogy zenéket játszott, ha a billentyűit nyomkodtuk, gyümölcsök nevét is mondta, ha a gyümölcs alakú gombokat nyomkodtuk. Az árus megesküdött, hogy angolul beszél a játék, de nem ért nagy meglepetés otthon, amikor mégiscsak kínaiul szólalt meg a bekapcsolást követően. Csonginak mindegy volt, mi pedig jól szórakoztunk rajta, úgyhogy nem nagyon bántam. Sokáig kedvenc is volt, de lassan kiestek a gombjai és elromlott.
Petinek viszont eszébe jutott, hogy egy ilyet vihetnénk búcsúajándéknak. Én magabiztosan mondtam, persze, hogy tudok venni. Gond egy szál se. Egyik délután el is mentünk az Ázsia Centerbe. Végigjártam mindkét épület összes olyan boltját, ahol esetleg lehet ilyet kapni, de csak angolul beszélő volt. Alig bírtam elmagyarázni, hogy mit akarok, nem értették, mondták angol, angol. Én mondtam de nekem kínai kell. Az nincs. Hiába kerestem-kutattam, a több ezer nm-es, többszáz kínai üzletet üzemeltető helyen bármit ami kínaiul beszél, semmit sem találtam. A boltosok persze igen, de hát ilyen humán ajándékot mégsem vihettünk. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése