Őszi szünet 1.

Az idei őszi szünet igen hosszúra, 10 naposra sikerült. Ez elég nagy ritkaság, mivel általában 4-5 nap az egész. Egy közeli kollégám születésnapi party-t tartott, de nem akárhol, hanem a Balaton mellett. Ott alvós buli volt, ráadásul 3 napos. Szerettem volna elmenni, és mivel régóta tervezzük, hogy kipróbáljuk, hogy Csongor hogyan bírja, ha több napig nem lát, így engedély kaptam eltávra.

A Balatonnak valamiféle varázslatos vonzása van. Ahányszor csak meglátom összeszorul a gyomrom. Csak bámulnám órákig.
Bár hatalmas bulira számítottam, csak hatan voltunk a házigazdákon kívül. Az utolsó pillanatban mindenki lemondta, ezért elég családias lett az összejövetel. Mivel az idő nagyon rossz volt-orkán erejű szél és eső váltogatták egymást-beragadtunk a házba és a Balcsit csak az ablakból bámulhattam. Jó kis beszélgetések, borozgatások világmegváltások után indultunk haza. Ekkorra elállt a szél és a nap is kisütött, kicsit tudtam végre bámulni a vizet. Eszembe is jutott az a családi történet amelyet édesapám előszeretettel mesélt egy darabig. Aztán már nem mesélte, mert nagyobbak lettünk és számon kértük a baklövését. Íme a story: A 70-es évek elején apám egy vízügyi cégnél dolgozott és kedvezményesen vásárolhatott telket Tihanyban 1 forintos négyzetméter áron. DE. Nem vett, mert nem volt közművesítve és nem volt beépítve a környék.
No comment!