2010. január 3., vasárnap

Ünnepek

Túl vagyunk az ünnepeken melyek meglepően nyugodtan teltek el. Bár a karácsonyi rokonjárást Csongor elég rossz néven vette, na, nem azért mert nem szereti a rokonságot, hanem mert ott kellett hagynia a frissen kapott játékait. Ami szerintem ez teljesen érthető tőle. Kicsit azért vigasztalta, hogy minden helyen várta ajándék ahová mentünk.
A két ünnep között, amikor Békipeti dolgozott és csak ketten voltunk otthon, sokszor elgondolkoztam azon, hogy miért is vágytam vissza dolgozni. Olyan békésen teltek el ezek a napok. Sokat gondolkodtam azon is, hogy a karácsonyban mi változott az előző évekhez képest. Mert valahogy nem éreztem semmiféle nyugtalanságot, és ez már önmagában is jó volt. Aztán eszembe jutott, hogy valószínűleg az lehetett az ok, hogy idén tényleg megbeszéltük, hogy nincs ajándékozás, csak a gyerekeknek. Így kimaradt a legidegtépőbb és legutálatosabb része a dolognak(mármint részemről), nevezetesen, hogy kitaláljak valami olyan ajándékot ami nem teljesen haszontalan, nem csak az a funkciója, hogy ajándék, valamint nem kerül többe, mint amit a pénztárcánk elbír. Merthogy ilyet nem tudok sajnos. Szóval így utólag visszagondolva derült ki számomra, hogy ez tényleg milyen nagy teher volt. Enélkül, tényleg békés(i) (hihi) volt a karácsony.
Bár Csongor 27-én belázasodott, másnapra már semmi baja nem volt a kölyöknek, így orvoshoz sem mentünk a két ünnep között(amit amúgy később jól megbántam). Merthogy 1-én úgy felszökött a láza mint a huzat. Tipikusan ünnepnapon, méghozzá úgy, hogy utána hétvége következett. Még jó, hogy van egy józan gondolkodású férfiember a háznál, aki a kiborult anyukát képes lehiggasztani. Két nap láz után úgy néz ki, hogy kezdünk visszazökkenni a rendes kerékvágásba, de a bölcsi még legalább 3 napig "zárva tart". A többit majd meglátjuk.

2 megjegyzés:

magnyes írta...

Jobbulást Csonginak :)

Úgy tűnik valami "ünnepi vírus" van terjedőben :(

Békési-Gulyás Bori írta...

Köszönjük, a jobbulás nagyon ránk férne!