Cirkuszban voltunk délelőtt. Csongornak nem nagyon akarózott elmenni, de azért csak rábeszéltük. Voltak fenntartásaim a dologgal, ugyanis amikor cirkuszos mesefilm megy a tévében, mindig el kell kapcsolni, mert az butaság. Miután megérkeztünk és elfoglaltuk a helyünket, ért az első meglepetés. A porond nagyon pici volt. Gyerekkoromból egy hatalmas manézsra emlékeztem, itt meg egy kicsi színpadocska volt csak. Végleg tudomásul kell vennem, felnőttem. Míg az előadás el nem kezdődött minden rendben volt, nézegettük a színes fényeket, zenekart, kupolát. Azután elkezdődött és nagyon hangos volt. Csongi sosem szerette a hangos zenével járó dolgokat, még a szülinapi köszöntő dalt sem lehetett neki 2 főnél többen énekelnünk, mert egyből sírni kezdett. Na, itt is így történt. Haza szeretne menni-mondta. Az ölembe vettem és befogtam a fülét, így kisebb nagyobb zökkenőkkel végig tudtuk nézni az előadást. A bohóc zseniális volt. Több száma is volt, mindegyik nagyon mulatságos.
Szünetben perecet és nyalókát vettünk. Miközben falatoztunk megkérdeztük Csongort:
-Mi tetszett eddig a legjobban Csongi?
-A perec!-így Ő.
Jót mulattunk rajta.
A második rész vége felé éreztem, hogy elnehezedik és csúszik le a gyerek az ölemből. Elaludt a drágám. Előadás végére felébredt és hazajöttünk.
Jó volt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése