2010. február 23., kedd

Az agyam eldobom

Ez a történet olyan régen kezdődött, hogy kezdhetném úgy is:Kezdetben vala a nagy bumm... Ezen kívül igen szerteágazó, de majd igyekszem leegyszerűsíteni.
Csongor hónapok óta visszatérő fülfájása, folyamatos orrfolyása, köhögése, krákogása nagyon elkeserített. Voltunk a háziorvosnál - antibiotikum. Voltunk a fül-orr-gégészeten - antibiotikum. A legutóbbi köhögőroham után ismét a háziorvosunknál kötöttünk ki, aki beteg volt. Zárójelben jegyzem meg, szerencsére. Helyette az a doktornő volt akihez át szeretnék menni. Mellékszál:Az az én birkaságom, hogy halogatom a dolgot, csak nem tudom, hogyan kell az ilyesmit intézni, mit mondjak a mostani dokinak, mi van, ah nem fogad a másik, és így tovább. Előbb-utóbb csak elhatározom magam végre. Mert eddig mindig ez a helyettes doktornő segített a legtöbbet.
Ugyan csak 4-5 percet voltunk bent, de ezalatt elbeszélgetett vele, megvizsgálta, elmondta nekem mit tegyek, meghallotta, hogy nagyon orrhangon beszél  a gyerek és elküldött a Tűzoltó utcai gyermekklinikára egy komolyabb kivizsgálásra.
Bejelentkeztünk annak rendje-módja szerint. Ma délelőttre kaptunk időpontot, én reményekkel telve vártam ezt a napot, végre kiderül van-e valami komolyabb baj, vagy megnyugodhatok. Gondolom, nem lövöm le a poént ha elmondom, csak egy rossz tapasztalattal lettünk gazdagabbak. Ha a jó oldalát nézem- és miért ne? - akkor kaptunk egy együtt töltött bónusz napot, jókat metróztunk, pogácsáztunk, mozgólépcsőztünk.
Megérkeztünk délelőtt 9.20-ra. Bejutottunk 11.15-kor. Időpont mi? A doktornő leültetett minket a vizsgálószékre, majd pontos utasításokat adott, hogy hogyan fogjam satuszorításba a gyereket, hogy moccanni se bírjon. Csongorhoz egy szót sem szólt, még csak nem is köszönt. Megnézte a fülét a torkát, közölte, hogy minek viszem közösségbe, ha beteg majd átment a szomszédos vizsgálóba. Én tanácstalanul toporogtam ott, mint a szarógalamb, majd az asszisztensnőtől kérdeztem, hogy menjünk-e utána. Átmentünk, átmosták Csongor orrjáratait. A gyerek ordított mint a sakál, miközben én lefogtam, a nővérke pedig azt mondogatta:Mondd, hogy kakukk, kakukk! Mire az én imádni való édes fiam, még mindig ordítva kakukkolt, mint valami elefánt méretű kakukkmadár. Ha nem az én gyerekemmel történik, talán még vicces is lett volna. Persze ezt átélve már nem. Ezután a Dr. Dalos Judit doktornő a következőket közölte: Az arcüreg tiszta, az orr nem váladékos. A bal füle kicsit ... itt egy szót használt, amit nem értettem és nem is emlékszem már rá mi volt. Itt észrevette, hogy megégett a kezem. Megkérdezte mi történt és mivel kezelem. Megégettem. Én viszont még mindig a bal fülön voltam fennakadva(a kezem cseppet sem érdekelt, nem azért mentünk), ezért kérdeztem mit csináljak vele. Melegítést javasolt. Szerintem itt kaphatott vérszemet, ugyanis megkérdeztem, hogy a Bioptron lámpa jó-e erre, mert nekünk az van. Azt mondta az túl kicsi, mire én:Nekünk a nagy van. Ezek után a következő információkkal lettem gazdagabb:
-A lámpa magyar találmány, de itthon nem kellett, kivitték Svájcba majd behozták méregdrágán.
-A kezemre ezt használjam és ő elmondja nekem, hogy a sejtosztódás szempontjából percre pontosan 12 vagy 24 óránként lámpázzam 11 cm távolságról.
-Fújjak még rá Aloe First-öt, ami amúgy az izraeli mentőautók alap felszereltségébe tartozik.
Közben a gyerek folyamatosan rángatott kifelé, de ez őt nem nagyon érdekelte.
Na, de visszatérve-mondja ő,
Valószínűleg a megnagyobbodott orrmandula okozza  a panaszokat. Náluk már minden kezd átmenni fizetősbe, de ő 30 ezer forintért elvégezné a műtétet. Én csak pislogtam nagyokat és azt sem tudtam mit feleljek. Ez feltűnhetett neki, mert rákérdezett az egészségpénztárra. Ugyanis tud számlát adni, bár akkor 36 ezerbe kerül és nem a műtétről, hanem részszámlákat ad az orvosi kezelésekről. Meg kell beszélnem a férjemmel-feleltem. De addig is mit tegyek, hogy javítsam a gyerek állapotát.
-Majd a műtét segít!
Mialatt megírta a kezelő lapot, a nővérkék matricákkal próbálták Csongit vigasztalni, mire a gyerek közölte:Nem kérek. Nekem van otthon matricám. Az összes Verdás matricát felragasztottam az ágyamra és több már nem fér. Tündéri volt a kisfickó. Miután kijöttünk, láttam, hogy kb. 8 tétel szerepel a kezelőlapon, amiből szerintem jó ha hármat megcsináltak. Komolyan felhúztam magam. Ez kész hányinger volt. Most értekezhetnék az erkölcsi vonatkozásain ennek a történetnek, de azt hiszem, itt minden magáért beszél. Másoktól már sok rosszat hallottam, velem azonban először történt, hogy próbáltak lehúzni egy olyan szolgáltatásért, amiért különben fizetek keményen. Ráadásul a gyereken keresztül. És nem tőle sajnálom azt a 30 ezer forintot. Egyszerűen emberileg nem volt elfogadható ami velünk történt. Pénzsóvár volt és becstelen. Így aztán megyek tovább, amíg olyat nem találok aki érdemes a bizalomra. Sőt, akár a 30 ezer forintra is. A legnagyobb vesztese ennek a keresgélésnek azonban a gyerek, akinek újabb és újabb vegzálást kell elviselnie. Ez a szomorú.

Ui: A várakozás vége felé, Csongor már azzal szórakoztatta magát, hogy halandzsázva énekelt, persze ordítva a jó kis visszhangos folyosón. A dal lényegi mondanivalója a pisi-kaki-büdös fenék témakör köré csoportosult. Az anyai szigort elővéve az eszköztárból leállítottam, mire kacagva elszaladt. Aztán sarkon fordult visszarohant  hozzám és megpuszilt. Ezzel aztán le is kenyerezett. :))

6 megjegyzés:

Zidah írta...

Ne haragudj, most találtam erre a bejegyzésre, és kb ugyanez történt/-ik most velünk. Hogyan folytatódott a sztori? Mi lett Csongorral, megúsztátok a műtétet?
Köszi előre is a választ!!!
z

Békési-Gulyás Bori írta...

Szia, hát abban az évben nem csináltattuk meg a műtétet, kivártunk, hátha jobb lesz egy év múlva, de sajnos nem lett, így most szeptemberre van időpontunk műtétre, mert az előző téli szezonban hatszor volt fülgyulladása Csongornak. :( A műtétet ugyan nem ússzuk meg, de így, hogy nagyobb is lett, valahogy jobb szívvel engedem kivenni az orrmanduláját. Sőt, kisebb az esély is, hogy visszanőjön.
Amúgy utána még vagy három orvosnál jártunk, és mindegyik egymásnak teljesen ellenkező dolgot mondott. Én teljesen össze voltam zavarodva. Úgyhogy vettem egy nagy levegőt, elmentem a gyerekorvoshoz és elmeséltem neki a tortúránkat. Majd mondtam neki, segítsen eldönteni mit csináljak. Ő azt mondta várjunk még egy évet. És nem bántam meg. Remélem nálatok is rendeződnek valahogy a dolgok.

Zidah írta...

Köszi, most én is épp az időt húzom, és egy harmadik dokihoz készülünk... Az én 3,5 éves rosszcsontomnak már teljesen egyenes a hallásgörbéje mindkét fülében, ezért hajlanék a műtétre, de nagyon féltem is...
Remélem, gyorsan túlestek az egészen, és ez tényleg megoldja a problémákat!!!

Tünde írta...

Szia, Végül találtatok normális, emberséges orvost. Én a tortúra közepén vagyok, mi is már 3 hasonló orvoson túl.
Tudsz ajánlani valakit? A 3,5 éves kisfiam is műtét előtt áll valószínűleg, de engem is kiakaszt, ahogy ezek az orvosok viselkednek.
Köszi a választ!

Békési-Gulyás Bori írta...

Szia, hát sokat keresgéltem utána, kipróbáltam minden létező dolgot. Sokan ajánlották, hogy olyan orvost keressek aki minimum 10 napra írja fel az antibiotikumot, utána minden gondunk a múlté lesz. Találtam is egy méregdrága magándokit aki felírta. Nekünk sajnos nem segített ez sem, pedig infráztuk, orrspray-ztük,...
Végül kivetettük az orrnanduláját úgy 4 éves kora körül. Azóta alig volt beteg, pedig ez nem ma volt.
Én nem bántam meg a műtétet, pedig nagyon óckodtam tőle. Remélem nektek is megoldja a problémát.

Tünde írta...

Köszi a választ. Hol és ki vette ki? Nrkunk is az orrmandula a gond, túl nagy.