5 évvel ezelőtt, március 5-én volt az esküvőnk. Akárhogy is nézzük, ez egy fél évtized. Persze a közös múltunk jóval régebbről datálódik. Ahogy így számolgatom, lassan a 14. közös évünkbe lépünk. No, de azért mégis úgy gondoltuk megünnepeljük, ezt az 5 évet. Mindketten szabit vettünk ki és együtt töltöttünk egy szép kis napot. Voltunk fürdőben, megebédeltünk a helyi kis étteremben, ami nagyon hangulatos, aztán moziztunk. Tulajdonképpen semmi különös nem volt, sőt még azt sem mondhatnám, hogy olyan dolgokat csináltunk amiket nem szoktunk, mégis nagyon jó volt. Nem elevenítgettünk emlékeket sem nagyon, mégis olyan vidám volt a tegnapi nap. A fenti fénykép az esküvői meghívónkon volt. Egy szombati napon készítettük (de lehet, hogy vasárnap volt, lényegtelen). Mindketten elég fáradtak voltunk, karikás szem, kialvatlan arc. Mondtam Békipetinek, hogy várjon legalább addig amíg felteszek valami jó vastag sminket, hogy legalább az egyikünk jól nézzen ki. :)) De, mondta, hogy felesleges, majd úgy intézi, hogy ne látszanak a karikák. Úgyhogy felülre vettünk valami felsőt, alul semmiben nekiálltunk bohóckodni az önkioldó előtt. Jó muri volt arra emlékszem. Meg arra is, hogy március 4-én leesett a hó. 5-én már nem esett, de csupa latyak volt minden. Kb úgy közlekedtem, mint Mari néni. Ezt az alábbi kép is mutatja. Békipeti tartja a ruhámat, sógorom - ja, akkor még csak majdnem sógorom- törölgeti egy ronggyal a kocsiajtót és környékét a latyaktól, aztán meg tuszkolnak befelé, mint egy hatalmas vattacukrot.
Kicsit olyan volt, mintha nem is velünk történne az egész. Az a sok ember, aki mind miattunk öltözött fel szépen és jött el, az nagyon jó érzés volt. Tulajdonképpen az esküvőt is ezért tartottuk, mert úgy gondoltuk, hogy nem lesz máskor olyan alkalom amikor az összes barátunkat, szerettünket össze tudjuk verbuválni egy jó nagy bulira. És azt kell, mondjam, hogy megérte. A buli jó volt, a férj még azóta is jó. Köszönöm Békipeti. S bár, én nem kívánok még 50 évet legalább, mint te nekem(belőlem azt hiszem annyi kicsit sok lenne), de 10-szer ennyit még mindenképpen! :)))
5 évvel ezelőtt, március 5-én volt az esküvőnk. Akárhogy is nézzük, ez egy fél évtized. Persze a közös múltunk jóval régebbről datálódik. Ahogy így számolgatom, lassan a 14. közös évünkbe lépünk. No, de azért mégis úgy gondoltuk megünnepeljük, ezt az 5 évet. Mindketten szabit vettünk ki és együtt töltöttünk egy szép kis napot. Voltunk fürdőben, megebédeltünk a helyi kis étteremben, ami nagyon hangulatos, aztán moziztunk. Tulajdonképpen semmi különös nem volt, sőt még azt sem mondhatnám, hogy olyan dolgokat csináltunk amiket nem szoktunk, mégis nagyon jó volt. Nem elevenítgettünk emlékeket sem nagyon, mégis olyan vidám volt a tegnapi nap. A fenti fénykép az esküvői meghívónkon volt. Egy szombati napon készítettük (de lehet, hogy vasárnap volt, lényegtelen). Mindketten elég fáradtak voltunk, karikás szem, kialvatlan arc. Mondtam Békipetinek, hogy várjon legalább addig amíg felteszek valami jó vastag sminket, hogy legalább az egyikünk jól nézzen ki. :)) De, mondta, hogy felesleges, majd úgy intézi, hogy ne látszanak a karikák. Úgyhogy felülre vettünk valami felsőt, alul semmiben nekiálltunk bohóckodni az önkioldó előtt. Jó muri volt arra emlékszem. Meg arra is, hogy március 4-én leesett a hó. 5-én már nem esett, de csupa latyak volt minden. Kb úgy közlekedtem, mint Mari néni. Ezt az alábbi kép is mutatja. Békipeti tartja a ruhámat, sógorom - ja, akkor még csak majdnem sógorom- törölgeti egy ronggyal a kocsiajtót és környékét a latyaktól, aztán meg tuszkolnak befelé, mint egy hatalmas vattacukrot.
Kicsit olyan volt, mintha nem is velünk történne az egész. Az a sok ember, aki mind miattunk öltözött fel szépen és jött el, az nagyon jó érzés volt. Tulajdonképpen az esküvőt is ezért tartottuk, mert úgy gondoltuk, hogy nem lesz máskor olyan alkalom amikor az összes barátunkat, szerettünket össze tudjuk verbuválni egy jó nagy bulira. És azt kell, mondjam, hogy megérte. A buli jó volt, a férj még azóta is jó. Köszönöm Békipeti. S bár, én nem kívánok még 50 évet legalább, mint te nekem(belőlem azt hiszem annyi kicsit sok lenne), de 10-szer ennyit még mindenképpen! :))) 
1 megjegyzés:
Nagyon sok szeretettel gratulálok!!!!:-)))))
A poszthoz pedig külön is, teljesen átjön belőle, hogy mennyire szereted és ő is téged...... :-))
Mi az idén leszünk 30 évesek és ha ránézek az öregúr ősz fejére, azt gondolom, nagyon jó együtt megöregedni.........
Megjegyzés küldése