Folytatás

Szóval átvettük a jelmezt. 4-6 villamossal simán odautaztunk. A megállók nevét mindig meghallgattuk, Csongi nagyon élvezte az egészet. A Nyugati előtt azonban bemondták, hogy át lehet szállni a metróra. Innentől kezdve Ő metrón akart utazni. Meg is beszéltük, hogy visszafelé majd metróval jövünk. A Ferenc körúti aluljárón kellet átmennünk, hogy a megbeszélt helyre érjünk, az aluljáróban azonban indiánok zenéltek akkor. Gyorsan átrohantunk a másik oldalra, és én naivan azt gondoltam, hogy nem lesz ebből probléma. Ugyanis Csongor utál minden hangos zajt, zenét. Amikor elindultunk volna visszafelé, akkor szembesültem a problémával, hogy Csongor nem hajlandó lemenni az aluljáróba. Márpedig anélkül maximum a Kálvin térre mehettünk volna, gyalog. 10 perces rimánkodás után sikerült végre lemennünk úgy, hogy az ölembe vettem, ő pedig befogta a fülét. Végre felszálltunk a metróra ami szintén hangos volt, így befogott füllel utazott 2-3 megállót. Az utasok jókat mosolyogtak rajta. Aztán megszokta és büszkén jelentette, hogy már nem kell befogni a fülét. Hurrá! Utunk további része eseménytelenül telt, minden gond nélkül hazaértünk.
Kalandos utazás volt.