2010. február 6., szombat

Itt a farsang, áll a bál...

Elmondhatatlanul csodálom a többgyerekes anyákat. Hogy miről jutott ez az eszembe? Pénteken farsang volt nálunk az iskolában. Szokás szerint a fiúk üdítőt, a lányok süteményt hoztak a mulatságba. Az egyik anyuka azonban beállított egy hatalmas tálca farsangi fánkkal. Persze mondanom sem kell, hogy neki fia van - amúgy a legidősebb a 3 gyereke közül - így megúszhatta volna egy doboz üdítővel. Ezen kívül magával hozta a két kicsit is, persze jelmezben. A kisfia megnyerte a jelmezversenyt a házilag készített angyal jelmezzel - mondván legalább most legyen angyal a gyerek(újabb jó pont a realizmusért és ön- illetve gyerek kritikáért). Ja, és még mosolyogni is bírt. Le is borultam előtte jelképesen amikor beállított.
Ezzel szemben én, amikor hazaestem hullafáradtan, úgy éreztem magam mint akik megrágtak és kiköptek. Sőt, még a gyerek fejét is leordítottam, amikor valamin nyafogni kezdett. A végén aztán lett nagy lelkiismeret furdalás. Hamar bocsánatot is kértem Csongitól. Persze Ő ezt el is várta. Valahogy megérezhette, hogy nem Ő volt a hunyó, mert amikor bementem hozzá, így fogadott:
-Kérj tőlem bocsánatot Anya, mert te bántottál meg engem! -és igaza volt.

Persze védelmemre legyen mondva, hogy délután levezényeltem az elsősök farsangi mulatságát. Mivel idén 4 első osztály indult nálunk, annyi az alsós gyerek, hogy az elsősök külön farsangoltak. Ennek nagy hátránya az volt, hogy a hangosítás az többi évfolyamé volt. Így nekem jutott a hálás szerep, hogy közel 120 gyereket és kb ugyanennyi szülőt túlordibálva felvonultassam, bemutattassam a jelmezeseket, mindezt bohócnak sminkelve, vastag festékrétegekkel az arcomon és egy hülye piros orral, amitől úgy beszéltem mint akinek nazális hangképzési problémái vannak, azon kívül durván kényelmetlen is volt. Ezzel azonban még nem értek véget a megpróbáltatásaim, mert a tombolahúzás még hátra volt. Nem akarom a kollégáimat szapulni, de hogy egy elsősnek miért adnak 3 jegyű sorsjegyet, azt el sem tudom képzelni. Még 20-ig sem nagyon tudnak tájékozódni, hogy boldogulnának 398-cal és társaival. Na, mindegy túl voltunk ezen is. A maradék időben a jósdában ültem és azt jósoltam meg, kinek milyen autója, háza, háziállata lesz, hogy fogják hívni a férjét/feleségét és, hány gyerekük lesz. Nagy élmény volt. Amikor 1/2 5-kor abbahagytam(4-ig volt meghirdetve a farsang) még vagy 30-an álltak sorba. De, hát ilyen az élet.
Miután feltakarítottunk, elpakoltunk, lehívtak minket a tanáriba egy kis beszélgetésre, amiből egy alsós értekezlet kerekedett ki, ha már úgyis ott vagyunk. 6-kor végül felálltam és hazajöttem. Az ordibálós rész csak ez után jött. :(
Egyébként Csongiéknál is farsang volt, aminek az érdekessége annyi, hogy eredetileg nem tervezték, aztán szerdán szóltak, hogy mégis lesz, be lehet öltözni. Oké.
-Kisfiam mi akarsz lenni?
-Hó!
-Hm..
-Akkor jégcsap!
-Újra hm...
-Akkor Toyota!
Végül Kitalálta, Pókember lesz. Interneten jelmezvadászat, átvételi hely és idő őrült egyeztetése. Így aztán Csütörtökön 6-kor át is vettük a jelmezt.
Folyt köv...

2 megjegyzés:

metikus írta...

Volt óvónőként mondom, hogy levezényelni egy farsangot nagyon fárasztó és unalmas, pláne, ha a szülők is ott vannak és jópofizni kell nekik; és anyaként mondom, hogy figyelni, ahogy a Te gyereked farsangozik, miközben az óvónénik/tanítónénik mindenféle vicces vetélkedőt találnak ki, és büszkének lenni, amikor megnyeri a jelmezversenyt, nagyon jó!

mágika írta...

A nagycsaládot nem egyszerre dobják (szerencsés esetben) az ember nyakába :), szerintem nem is fárasztóbb sokkal, mint az egy gyerek verzió.
Csongi jelmezötletei híven tükrözi őt, csak azt bánom, hogy a végén nem lett Toyota :)
Azért otthon tekerd már be egy csomag háztartási vattába, hogy hó legyen egy kicsit :)
Farsanggal, vagy farsang nélkül én bizony kalapot emelek minden féle fajta pedagógus előtt, mert annál "borzalmasabbat" én el sem tudok képzelni...