2010. július 7., szerda

3 pillanat

Június eleje óta annyi minden történt, hogy meg sem próbálom leírni. Az év végi bizonyítványírás, adminisztrálás körüli hercehurca szerencsére véget ért. Az évzáró ünnepélyen viszont meglepetésként ért, hogy gravírozott tollat kaptam emlékbe, ugyanis mindenki ilyet kap, aki 10 éve dolgozik az iskolában. Tudtam én, hogy 2000-ben kezdtem, és az is, hogy most 2010 van. Csak nem raktam össze a kettőt valahogy. Egy kollégám nyugdíjba vonult (jó neki), így én is matekoztam egy kicsit fejben amíg a főnököm a jutalomkönyveket osztogatta. Ahogy számolgattam, "már csak" 30 év van hátra a nyugdíjig. Ha azt nézem, hogy ez a tíz év elrepült mint egy pillanat, akkor 3 pillanat múlva már nem is kell melóznom többet. Jó, mi?

ui: remélem járni azért fogok tudni még :)

1 megjegyzés:

H. Mária írta...

Hát az gáz, ha csak az ember élete 3-4-5 pillanatból állna. :)
Viszont gratulálok, hogy 10 évig egy munkahelyen tudtál maradni (gazdasági helyzet miatt írom).