A múlt hét elején vérvételre mentem Csongorral. Mivel sokat panaszkodott arra, hogy fáj a lába, éjjelente felkelt és sírt sokat, a gyerekdokitól beutalót kértem, hogy lássuk minden rendben van-e. A kedélyek megnyugtatása végett előre mondom, hogy, igen, minden rendben van.
Megbeszéltük még az előző napokban, hogy miként is zajlik a vérvétel, nem eltitkolva a tényt, hogy igen, egy kicsit fájni fog.
Aznap reggel, kissé nyűgösen az éhségtől indultunk a Budai Gyermekkórházba. Hogy pontosítsam magam, csak a gyerek volt nyűgös, én inkább aggódtam, de ezt csak a gyomrom és én tudtuk. Szóval elég könnyen odataláltunk, és szerencsére várnunk sem kellet sokat. Igen kedves nővérkék fogadtak minket, beszélgettek Csongorral. Aztán bejött még egy nővér, mindent elmagyarázott amit csinált. Most fertőtlenítőt fújok a kezedre, kicsit hideg lesz ... stb. Aztán mesébe kezdett.
-Egy pillangó fog a kezedre rászállni(a csövön volt egy kis masni, vagy lepke alakú bigyó) és ahogy rászáll, a tű belemegy a karodba. Segíts nekem, fújjunk egy nagyot, hogy könnyebben becsússzon a tű. - és Csongi segített fújni.
Aztán fájt neki, mert kicsit jajongott és már majdnem sírni kezdett, amikor a nővér elkezdett neki "panaszkodni", hogy a szúnyogok össze-vissza csipkedték és most mindenhol vakaródznia kell. Erre Csonginak felcsillant a szeme, ő is elmesélte az összes csípését és már kész is voltunk. 5 percig sem tartott az egész. Még segítenie kellett a pillangónak elszállni egy nagy fújással, jól megdicsérték, hogy milyen ügyes volt és indultunk is haza.
Az utóbbi időkben, az eü-ben tapasztaltak után, nagyon jól esett, hogy vannak azért olyan helyek, ahol foglalkoznak azzal is, hogy a gyerek miként éli meg a vele történteket. Szóval innen is köszönöm még egyszer, hogy rászánták azok az ismeretlen nővérkék azt az 5 percet, és egy szinte kellemes élménnyel térhettünk haza. Valamint üzenem azoknak akik erre képtelenek, hogy gondolkozzanak pályamódosításon.
Na, ezt most jól megmondtam. De, kinek is?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése