2010. szeptember 21., kedd

Ejnye-bejnye Bori!

Békipetin felbuzdulva manapság én is bicajjal járok munkába. Nekem az út így kicsit hosszabb, mintha autóval mennék, de érzésre sokkal jobb. Persze nagyon kell figyelnem autósokra, gyalogosokra egyaránt, de már kezdem szokni. Ha nem 8-ra megyek reggel, akkor belekalkulálok egy kis plusz időt és 10-20 perccel korábban indulok. Ilyenkor kb annyit tekerek amennyi pont jól esik. Azért megvannak a hátulütői is a kerékpárral munkába járás-tanítás párosításnak. Az egyik a defekt. Folyamatosan kell figyelnem, mert ki tudom ugyan cserélni a belsőt, ha nagyon muszáj, de nem szívesen tenném túl gyakran.
A másik, a bukósisak, ami miatt a hajam örökké úgy néz ki, mint a ... Szóval szörnyű. De majd kigondolok rá valamit.
Az idő mostanság gyönyörű a bicajozáshoz, így tegnap például kb. 20 km-t tekertem, majd este még futottam 7-et. Ezen aztán felbuzdulva ma betermeltem egy nagy tábla csoki negyedét.  Erre mondják, hogy amit nyersz a vámon, azt elveszted a réven nem?
Ejnye-bejnye Bori!

2 megjegyzés:

mágika írta...

Én csodállak Bori, megérdemled azt a kis csokit minden lelkifurdalás nélkül!

Békési-Gulyás Bori írta...

Köszönöm Ági! Te mindig mindennek a jó oldalát tudod nézni. Én meg ezért csodállak téged! Ha valakiben valami nagyon tetszik, arra a napra a példaképemnek választom. :))) És persze meg is mondom neki. Volt már gyerek és felnőtt a példaképem egyaránt.
Mára te vagy az!!! :)