Szegény hülye

Újabb két hét telt el. Persze nem eseménytelenül. Voltak jobb és voltak rosszabb periódusok. Már kezdem megszokni, hogy egy-egy rossz szakasz végén ne azt mondjam magamnak, hogy:Én ezt nem tudom megcsinálni! - hanem inkább arra gondolok, hogy ha például kirándulni megyek akkor az odaút pontosan olyan hosszú mint a visszaút. Miért lenne ez itt másként? Persze ez kicsit sem vigasztal de legalább erőt ad.
A futás, mint mozgásforma nagyon bevált nekem. Ez azért furcsa, mert ha futókat láttam, mindig ugyanaz a gondolat ugrott be, mégpedig:Szegény hülyék. Úgy tűnik én is "szegény hülye" lettem. És még örülök is neki. Tehát, heti 3x 60 perc futás a minimum. Ha ebből kimarad akkor már zsizsgek, és tűkön ülök, és szervezkedek, hogy hogyan lehetne megoldani. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy az első 20-25 tiszta kínszenvedés. Aztán meg azon kapom magam, hogy dudorászok közben. És ami a legjobb, hogy míg az első alkalmakkor 5-6-7 gyaloglós szakaszt is be kellet iktatnom, mostmár e nélkül húzom le a távot. Ja, nem is ez a legjobb, hanem az, hogy a minap bicajjal végigmentem az futós útvonalon és lemértem a távolságot. 8800 méter. Alig akartam hinni a szememnek. Majdnem 9 km-t futok heti háromszor? Az majdnem 30 km egy héten. Hát, ez nagyon jól esett a lelkemnek, úgyhogy lenyomtam örömömben egy negyed tábla étcsokit :-). Utólag persze hülyeség volt, de akkor jogosnak éreztem. No, mára ennyit a dicsekvésből. Holnap nem eszem édességet, holnapután beszámolok. Ha sikerül, nagyon meg leszek magammal elégedve. Ha nem, akkor majd kiszabok valamilyen büntetést magamnak.