Kedden este egy hirtelen ötlettől vezérelve ígéretet tettem, hogy másnap nem eszem csokit(édességet). Kicsit még mindig olyan vagyok mint egy kamasz akinek ha megtiltanak valamit, akkor csakazértis ... Szóval, tartottam a dologtól. Itt annyi volt a csavar, hogy a tiltást saját magamnak tettem. De a mechanizmus így is működésbe lépett. :))) Ennek ellenére szerintem egész jól helytálltam(eltekintve fél marék cukros-fahéjas gabonapehelytől). Estig. Történt ugyanis, hogy bevásárolni mentünk férjjel, gyerekkel. Hogy gyorsabban végezzünk különváltunk és én már csak a fizetés után láttam, hogy én is kaptam egy étcsokis jégkrémet. Az meg ugye nem olyan, mint egy szelet csoki, amit ott lehet hagyni. Persze a férj egybőli felelősségre vonása következett, miszerint:"TE NEM OLVASOD A BLOGOMAT?!!!!!" Magyarázkodás. És, hogy majd ő megeszi mind a kettőt. Hiába a nemes önfeláldozás, akkor már késő volt. Végülis a fagyi háromnegyedét a gyerekkel közösen ők ették meg, de negyedrész nekem is jutott. Sajnos. Sajnos?
A vállalásomat így nem tudtam teljesíteni, de nem fogadtam meg ott helyben, hogy majd a következő napon, mert magamat idestova 3 évtizede ismerve, nem hiszem, hogy be tudtam volna tartani.DE MAJD HOLNAP. :-))
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése