Úgy látszik belekerültünk a családi betegség körforgásába(ha van ilyen egyáltalán), mert egyszerűen nem tudunk kikeveredni a hurutból. Csongor hetek óta köhög és sehogy sem tudom kikúrálni belőle. És magamat sem. Valószínűleg oda-vissza adogatjuk egymásnak a fertőzést. Ez eléggé elbizonytalanít, mert nem tudom, hogyan fogom a munkámat végezni szeptembertől, amikor beindul az igazi betegségszezon. Ha egy akármilyen irodai vagy másmilyen munkám lenne, nem érdekelne nagyon, de egyre jobban rám nehezedik a felelősség súlya, hiszen 26 kisgyereket kell megtanítanom írni-olvasni. Persze Csongor mindennél fontosabb. Főleg miatta nem szeretném a betegségeket, de akkor is ...
A múlt hétvége nagyon jól sikerült. Azért nem írok róla bővebben, mert Békipeti már megtette a blogjában.
Ezen a hétvégén kerti parti lesz nálunk, erre készülünk gőzerővel. Békipeti tanítványai jönnek a szombati kyu vizsga és az idei év lezárásaként. Csongi már alig várja a "bujit". Remélem nem fog csalódni, mert gyerekek sajnos nem lesznek.
Mára ennyi sikerült, az is összevissza lett. Ha meggyógyulok én is, akkor rendezettebbé válnak az írásaim is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése