Zuzi-, Dzsudzsi-, Zsuzsi mami

Tegnap véget ért a bölcsi. Ma ugyan még mennek a gyerekek, de ballagást tartanak azoknak akik óvodába mennek, így minket arra kértek, hogy inkább maradjunk otthon, mert a nagyok ajándékot kapnak, a pöttömök pedig nem. Ma délelőtt meglátogattuk Csongi keresztanyját, Zsuzsi mamit. Ha jobban belegondolok, csak mostanában lett ő Zsuzsi mami, előtte Zuzi mami, majd Dzsudzsi mami volt mindannyiunk általános derültségére. Tegnap megbeszéltem Csongival, hogy ma elmegyünk hozzájuk. Megható volt látni, ahogy kis koboldképén szétterült az öröm és csak annyit mondott:"Szeretem Zsuzsi mamit!". Aztán a fagyizóban és a rövidáru boltban is közölte, hogy holnap megy Zsuzsi mamihoz. Az eladók örültek neki. Estére sajnos belázasodott és eléggé nyugtalanul aludt, de reggelre kelve jó kedvű volt. Megpendítettem neki, hogy itthon kéne maradnunk, mert hőemelkedése van, de olyan csalódott volt, hogy végül is tettünk egy látogatást mindkét fél örömére. :) Sokszor megfigyelem, hogy mennyire tiszta és saját magára korlátozódó a gyermeki gondolkodás. Ilyenkor mindig figyelmeztetem magam, hogy nem minden egyértelmű neki, ami nekem az. Jó példa erre az, amikor megbeszéltük, hogy nem maradhatunk sokáig a keresztanyjánál, mert nemrég beteg volt és még pihennie kell. Erre Csongi megkérdezte:"Mijét ütötte be?" Annyira cuki volt. Tényleg aggódott, mert hosszasan feszegette még a dolgot, sőt gyógyító puszit is kilátásba helyezett. Imádom a fickót!