De miért?

Már egy ideje tart a "miért?" korszak, én naivan azt gondoltam, hogy nem is olyan vészes ez. Megfigyeltem ugyanis, hogy háromszor kérdez vissza a gyerek, hogy:"De miért?", aztán továbblép. Így volt ez kb. egy héttel ezelőttig. Azóta nagyon eldurvult a helyzet. Az egész napi beszélgetésünk arról szól, DE MIÉRT?
Én türelmes embernek tartom magam, de néha kezdem azt gondolni, hogy talán mégsem vagyok az. Próbálom becsülettel megválaszolni a kérdéseit, az pedig kemény agymunka. Nekem legalábbis az. Egy félórás beszélgetés után úgy érzem magam, mint aki egész nap kapált, és le szeretnék feküdni aludni. Nem tudom mások, hogy csinálják, de engem lefáraszt. Estefelé már csak igen, nem a válasz a kérdéseire. Persze ettől még vígan megkérdezi: de miért? Néha már ökölbe szorul a hajam is az erőlködéstől, hogy valami értelmes választ kicsikarjak magamból.
Íme egy kis ízelítő a párbeszédeinkből(bölcsi után játszóterezni szoktunk):
-Ma nem mehetünk a játszótérre, mert esik az eső!
-De miért?
-Mert megázunk!
- De miért?
-Mert nem hoztam esőkabátot!
-De miért?
-Mert nem gondoltam, hogy esni fog!
-De miért?
-Mert nagyon szépen sütött a Nap!
-De miért?
-Mert nyáron sokat süt a Nap!
Már éppen gyanút fognék, hogy csak megszokásból kérdezget vissza amikor:
-De miért nyáron sokat süt a Nap, Anya?
Elakadok a válaszban. Most magyarázzam a Nap-Föld távolságot, és a Föld forgását?
Szünet
-De miért nyáron sokat süt a Nap, Anya? - nem hagyja ám annyiban
-ÖÖÖ Kérsz fagyit?
:)