Hirtelen jött szabadság

Hétfőn szabad délutánunk, illetve esténk volt Békipetivel. Már régóta terveztük, hogy csak kettesben csapunk egy görbe estét, mert eddig mindig valamilyen baráti partyra mentünk, ha Csongi nem otthon aludt. Így aztán mozit, majd vacsorát terveztünk, mert anyósom bevállalta Csongort, bár elég későn kértük meg(örök hála ezúton is :)). A film amit megnéztünk, a legújabb Harry Potter volt. Én sokkal többet vártam tőle. Bár 3 órás volt a  film, tele volt üresjáratokkal, viszont sok érdekes rész kimaradt belőle. Újfent leszögeztem magamban, hogy olvasni sokkal, de sokkal jobb. Mozi után az Oktogonon kötöttünk ki és egy indiai gyorsétteremben vacsoráztunk. Az étel nagyon finom volt, de ha bárki arra tévedne, a rózsavizet mint innivalót NE próbálja ki, bármilyen egzotikusan hangzik is. Ha mégis, akkor készüljön fel nagyanyáink kölnivizére. Ha még ez sem volna elég, akkor képzeljük el ezt ihatatlanná cukrozva. Mindeközben turistának éreztük magunkat a rengeteg turista között. Nagyot sétáltunk a Deákról a Hősök terére, majd vissza. Egy idő után azon kaptam magunkat, hogy a gyerekről mesélünk egymásnak. Ezen jót mosolyogtam magamban, majd ismét megállapítottam magamban mennyire hozzánk nőtt és persze mi is hozzá ugyanúgy. Bár egy kortyot sem ittam engem megrészegített ez a hirtelen jött szabadság. A város, a nyüzsgés, randi a férjemmel, séta kéz a kézben... Lehet, hogy a rózsavíz volt az oka?
Késő este indultunk haza, de a forróság még akkor is áradt felénk a kövekből, aszfaltból, az este sem hozott enyhülést. Itthon már sokkal kellemesebb volt, majd 10°C-kal volt hűvösebb. Este az ágyamban fekve nagyon hiányzott Csongi, reggel azonban jól esett, hogy nem kell a napi rutint végig csinálni. Csak leültem egy kávé mellé és néztem ki az ablakon. Vártam, mikor indulhatok érte... :)