2010. március 12., péntek

Az állandóság átka

Van egy vicc, így szól:
Minden lottósorsolás délelőttjén a parasztbácsi imádkozva jár föl-alá a szobában, és hangosan imádkozik
- Jaj Istenem, csak most segíts meg, hogy enyém legyen a főnyeremény! Csak most az egyszer segíts, hogy én nyerjek! Egy idő után elunja a Teremtő az imádkozást és így szól 
- Szívesen segítek, jóember! De legalább vegyél egy szelvényt! 

Ezt a viccet kis túlzással rólam is írhatták volna. Ritkán én is szoktam lottózni. Egy ilyen alkalommal kitaláltam, hogy állandó számokkal fogok játszani. Milyen jó is az. Akkor még nem láttam mekkora hatökör vagyok. Néhány hétig játszottam, örülve az új számaimnak, persze eredmény nélkül. Aztán úgy döntöttem nem fogadok. Igen ám, csakhogy elkezdett az agyam járni. Mi van, ha kihúzzák a számaimat. Akkor verhetem a fejem a falba. Így hát játszottam tovább. Mondanom sem kell, hogy nem lettem milliomos a tuti kis számaimmal.  Egy napon aztán vettem egy nagy levegőt és azt mondtam, lesz ami lesz én nem lottózom tovább. Ez már jópár éve volt. Elvétve, ha néha eszembe jut még ma is kitöltök egy-egy szelvényt, de ha nem, akkor óvakodom attól, hogy megnézzem az aktuális hét nyerőszámait. Bár szerencsére(vagy sajnos?) nem vagyok anyagias egyáltalán, azt azért nehezen viselném, ha kiderülne elestem több száz millától ily módon. S most, hogy a csapból is az folyik milyen hatalmas nyeremény van ismét az ötös lottón, itt motoszkál a fejemben, csak kéne venni egy szelvényt holnap. Nehogy már ezen múljon. Amúgy eszembe se jutna. Így viszont ...
Szóval aki akar tanuljon az én hibámból. Állandó számokat SOHA!

Nincsenek megjegyzések: