2010. március 13., szombat

Sün

Hosszas halogatás után Bodzát végre ivartalaníttattuk. Lassan 6 éves már, kölyke eddig még nem volt és bevallom őszintén, én nem is nagyon szerettem volna, hogy legyen. Gyerekkoromban több kutyánk is volt, általában szukák. Mindegyiknek több alomnyi kölyke. Amikor megszülettek és cseperedtek nagyon helyesek voltak, de mindig eljött az idő amikor el kellett ajándékozni őket. Ez pedig mindig nagyon fájt. Az utolsó alom különösen megragadt bennem, talán, mert akkor már nagyobb voltam. Olyan helyes oroszlánfejű, kócos kis kutyusok voltak, hogy a szívem szakadt meg amikor az utolsót is elvitték. Ezen élmények birtokában döntöttem úgy, hogy Bodzánál nem erőltetem a dolgot. De elkanyarodtam a mondanivalómtól.
Szóval ahogy várakozunk Bodzival a rendelőben, az asztalon éppen egy sünt kezdtek vizsgálni.

Orvos első kérdése:Melyik tenyésztőtől van a sün?
Felkaptam a fejem. Mivan? Már a sünt is tenyésztik? Háziállatnak? Mivel érdekelt a dolog, hát odafigyeltem miről is beszélgetnek. A következőket tudtam meg:
-A sünt azért hozták, mert túl korán ébredt fel téli álmából. Erre a doki energiapasztát adott, hogy fölerősödjön.
-Egy hónapon keresztül májvédővitamint kell kapnia májzsírosodás ellen.
-Mivel kicsit furcsák a szívhangjai élete végéig szívgyógyszert fog szedni. Egy sün átlagéletkora amúgy 5 és 10 év között van.
-Élő földigilisztát és bogarakat itt és itt lehet vásárolni neki.
- Évente 2x kullancs és bolha ellen kezelni kell, mert mindkettő gyakran belemászik a sünbe.
Ezután hátravitték a műtőbe, levágták a körmeit és kiszedték az elhalt tüskéit.
Én közben csak pislogtam nagyokat. Aztán visszajött a doktor és nem hazudok, a következő kérdést tette fel.
-Voltak-e sünnek szédüléses panaszai?
Megmondom őszintén azt gondoltam, hogy a gazdi azt fogja mondani, honnan tudja ő azt. Miből lehet megállapítani, hogy egy sün szédül-e vagy sem. De nem így történt. A gazdi rávágta, hogy igen-igen, volt egyszer, de adott neki enni és aztán elmúlt. Erre aztán mindketten megnyugodtak. Bár eleinte nevetségesnek tartottam az egészet, de ahogy hallgattam őket egyre jobban felmelegedett a szívem, mert az jutott eszembe, hogy ez csak egy pici élet, és mégis van legalább két ember, akinek számít annyira, hogy időt és energiát szán rá. És igenis kiszorítottam az agyamból az örök kételkedőt, aki azt akarta mondatni velem, hogy ez is csak a pénzről szól és magamban jó egészséget kívántam a süninek.

1 megjegyzés:

csakBea írta...

:))) Nagyon szép történet.