Kényszerpihenő

Szerdán este hőemelkedése volt Csonginak, így másnap elmentünk az orvoshoz. Bár nem talált semmi különöset, úgy gondoltam, jobb ha otthon marad. Csütörtök bágyadtsággal telt, pénteken elég vígan volt a gyerek, így gondolatban megveregettem a saját vállamat, milyen ügyesen elkerültem egy nagyobb betegséget.
Mondanom sem kell, hogy péntek estére ismét hőemelkedése volt, de semmi komoly. Szombaton volt az iskolánkban a családi futóverseny amire Békipetit és magamat is neveztem. Ezt nem szerettem volna lemondani így elmentünk. Bár Csongi nem volt 100 %-os nagyon nagy baja sem volt.
Büszkén jelentem, hogy Békipeti utcahosszal megverte a korcsoportjában indulókat. Pimaszul hátra-hátra nézett a célegyenesben, hogy "Mi van má'! Nem jöttök?" és bekocogott a célba.
No, de közben Csongi eléggé elfáradt, így felment a keresztszüleihez egy kis pátyolgatásra, míg mi megvártuk az eredményhirdetést. Délutánra 39,5 °C fölé ment a láza és hétfő reggelig csak nagy nehezen tudtuk rövid időkre letuszkolni 38°C alá.
Sajnos Csongor úgy van vele, hogy ha lázas, nem tud aludni, viszont fájnak a végtagjai és könnyezik a szeme, ez utóbbi még idegesíti is nagyon. Szóval ott dilemmázgattunk felette, hogy hagyjuk kínlódni egy kicsit, hogy dolgozhasson a láz vagy adjuk a gyógyszert, hogy tudjon pihenni.
Éjszakára azért mindig lenyomtuk a lázát, bár nem hiszem, hogy nyugodtan aludt volna, mert úgy 2-3 óránként felébredt és ilyeneket kérdezgetett:
-Anya, becsuktad az ajtót?
-Igen!
-De kulcsra? Nehogy bejöjjenek a csúnya koboldok!
Vagy:
-Anya! -sírva
-Mi baj kicsim?
-Nem akarom megmondani! - még mindig sír
-Nem fogok meggyógyulni soha! - aztán alszik tovább
És még sorolhatnám ...
Volt még hányás, köhögés és minden finomság.
Szóval ennyit a nagyszerű ötletemről, miszerint előrelátóságommal megelőztem egy betegséget. Legközelebb asszem szerényebbre veszem a figurát.
Mindeközben beígértem magam vasárnapra egy félmaratoni váltóba futni és borzalmas rossz érzés volt, hogy aznap reggel le kellett mondanom, hiszen ezzel a másik kettő sem tudott elvben indulni, hacsak az utolsó pillanatban nem találnak valakit. Viszont Csongi nem volt olyan állapotban, hogy otthagyhattam volna.
Estére már úgy gyötört a dolog, hogy Békipetit kértem hívja már fel a tanítványát(a feleségével futottam volna), hogy nagyon utálnak-e. De szerencsére kiderült, hogy a rossz idő miatt elmaradt az egész rendezvény, így legalább emiatt nem kellett aggódnom tovább.