Heti mérleg

Hétfőn ismét 12 óráztam, ami tudom sokaknak nem nagy szám, de nekem mint tanítónak, elég durva. Főleg, hogy az előző hétfőn is este 8-ra értem haza.
Kedden semmi különös nem történt, leszámítva azt, hogy ki kellet magam íratni az orvossal. Reméltem, hogy 2 napot pihenhetek, így ennyire kértem csak táppénzt.
Szerdán délutánra Csongornak begyullad a szeme.
Csütörtökön reggel kötőhártya gyulladást állapítanak meg nála, bölcsibe nem mehet(pihenésnek lőttek). Megérkezik a madarak fénycsöve. Nem világít abban a foglalatban, amibe be szeretnénk tenni. Máshol jó.
Pénteken kora délutántól ordít a gyerek, miszerint fáj! Egy óra után orvoshoz el, 3/4 óra várakozás a még mindig ordítóval. Középfül-gyulladás. Nagyon ronda. Patikában rengetegen vannak, szerencse, hogy nem nekünk kellett végig állni a még mindig ordítóval. Ezen a napon du. 2 és este 6 között megállás nélkül sírt a gyerek. Aztán végre hatott a Cataflam. Alvás előtt 5 perccel Csongi alatt leszakadt az ágy!
Még mindig péntek. Délután nincs meleg víz, elromlott a gázbojler. Nagy nehezen sikerül szombat estére szerelőt szerezni. Zuhanyzás langyos vízben. Ágyrácsot képtelenség ebben a méretben kapni. Apukám megszereli a széttört ágyrácsokat.
Szombaton délelőtt felhozzuk az ágyát. A fiúk ráülnek, hogy kipróbálják. Leszakad újra.
Már csak vihogunk. Délután az egyik ablakunk beragad, nem lehet kinyitni, szellőztetni. Este anyám átjön. Kellene neki egy honlap valami pályázathoz. Mikorra? Vasárnapra. Jó.
Lefekvés előtt Csongi elesik a vécében és felszakad a szeme. Betadine nincs itthon.
Vasárnap átköltöztetjük a madarakat a dolgozó szobába(nekem korábban jött idén a Jézuska :)). Délelőtt szállingózik a hó. Csongi végig azzal zsibbaszt, hogy ki akar menni szánkózni és a hóban játszani. Nem lehet meggyőzni arról, hogy nincs hó. Ő látja, hogy esik, én buta vagyok. Délután elmegyünk új foglalatot venni a madarak lámpájához. Itthon derül ki, hogy ez sem jó.
Túlélünk még egy jó nagy hisztit. Úgy tűnik az antibiotikum nem fárasztóan hat a gyerekre, épp ellenkezőleg. Teljesen fel van pörögve. Fél 11-kor aludt el végre.
Békipeti végül is nem utazott el Nürnbergbe. Örök hálám érte. Lehet, hogy mire hazajött volna, kényszerzubbonyban látott volna viszont.
Még egy óra van a hétből, remélem már nem történik semmi különös. Kicsit zagyva lett ez az írás, így végig olvasva, de ez után a hét után ennyire futja. Holnap mehetek melózni ismét. YEAH!