Az utóbbi hetek egyik legjobb sztorija. Csongor rajzolt,
méghozzá a fenti képet. Nagy büszkén mutatja Békipetinek.
-Nézd Apa! Kitalálod mit rajzoltam?
Az én drágám vetett egy fél pillantást a képre és mondta:
- Igen, ez egy zöld cica. Milyen ügyes vagy!
Csongi mélységes megdöbbenéssel a hangjában válaszolt:
-De Apa, ez YODA!
Békipeti persze egyből vágta, hogy hibázott, próbált is szépíteni, de azóta is sokszor emlegetjük a zöld cicát. :)))
2014. március 20., csütörtök
2014. március 18., kedd
Csőd
Tegnap éjszaka Dia olyan hisztit eresztett meg, hogy ilyt álmomban sem gondoltam volna. Szó szerint őrjöngött. A kiváltó ok annyi volt, hogy álmából felébredve vizet kért ő is és Csongi is. Csonginak adtam először, mert ő esett útba először. Ennyi.
Erre Dia artikulátlan ordításba kezdett, dobálta magát, mint aki nincs is eszénél. Ha szóltam hozzá, csak rosszabb lett. Hiába próbáltam megölelni, rászólni erélyesebben, énekelni, elterelni a figyelmét, minden csak olaj volt a tűzre. Konkrétan féltem, hogy kárt tesz magában. Hozzá sem lehetett érni sem nekem, sem Békipetinek.
A legrosszabb az egészben, az a tehetetlenség volt. Én vagyok az anyja és bármit tettem, csak mélyebbre löktem a hisztibe.
Úgy éreztem, hogy teljes csődöt mondtam mint szülő. Ha én nem tudom megnyugtatni akkor ki? Márpedig esélyem sem volt. Közel jártam ahhoz, hogy elveszítsem a hidegvéremet és ordibálni kezdjek. Ez pedig nálam elég nagy szó.
Reggel erőt kellett vennem magamon, hogy egyáltalán bemenjek hozzá. Már jó néhány hónapja nagyon hisztis, de ez mindennek a teteje volt. Tudom, hogy ez a korával jár, de komolyan meg kell erőltetnem magam, és sokszor mondogatnom magamban, hogy nem direkt csinálja. Úgy érzem Csonginak adtam az összes türelmemet, így Diával minden többszörösen nehéz. Persze a természete is hozzájárul ehhez. Nem egyszerű.
Erre Dia artikulátlan ordításba kezdett, dobálta magát, mint aki nincs is eszénél. Ha szóltam hozzá, csak rosszabb lett. Hiába próbáltam megölelni, rászólni erélyesebben, énekelni, elterelni a figyelmét, minden csak olaj volt a tűzre. Konkrétan féltem, hogy kárt tesz magában. Hozzá sem lehetett érni sem nekem, sem Békipetinek.
A legrosszabb az egészben, az a tehetetlenség volt. Én vagyok az anyja és bármit tettem, csak mélyebbre löktem a hisztibe.
Úgy éreztem, hogy teljes csődöt mondtam mint szülő. Ha én nem tudom megnyugtatni akkor ki? Márpedig esélyem sem volt. Közel jártam ahhoz, hogy elveszítsem a hidegvéremet és ordibálni kezdjek. Ez pedig nálam elég nagy szó.
Reggel erőt kellett vennem magamon, hogy egyáltalán bemenjek hozzá. Már jó néhány hónapja nagyon hisztis, de ez mindennek a teteje volt. Tudom, hogy ez a korával jár, de komolyan meg kell erőltetnem magam, és sokszor mondogatnom magamban, hogy nem direkt csinálja. Úgy érzem Csonginak adtam az összes türelmemet, így Diával minden többszörösen nehéz. Persze a természete is hozzájárul ehhez. Nem egyszerű.
2014. március 11., kedd
Dia álma
Néhány napja olvastam, hogy a gyerekek 3 éves korukig nem álmodnak saját magukról. Erre, ma azzal fogadtak a bölcsiben, hogy Dia azzal ébredt, hogy álmában rózsát szedett. Meséltem a bölcsis néninek amit olvastam erről, mire azt mondta, ó, Dia sokkal előrébb van a koránál, már simán mehetne óvodába. (1 hete múlt 2.)
A legaranyosabb az volt, hogy Dia tényleg örömmel mesélte, hogy rózsát szedett miközben aludt.
A legaranyosabb az volt, hogy Dia tényleg örömmel mesélte, hogy rózsát szedett miközben aludt.
2014. március 5., szerda
Gyerekszáj
Dia tüsszentett egyet, majd azt mondta, tüsszent mégegyet. Persze nem sikerült neki , erre felkiáltott:Jaj, elfogyott a hapcim! :-D
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)