2011. június 23., csütörtök

2011. június 21., kedd

Egy valóra vált álom

Vannak néha olyan bolondériáim, hogy de jó lenne, ha ismernék olyan embert aki...
Az egyik ilyen számomra megfoghatatlan, csak a filmekben létező csodabogár, akinek fotografikus memóriája van. Bizony 15-20 éve is megvan, hogy először hallottam e képesség létezéséről, is már akkor vágytam rá, hogy élőben is láthassak egy ilyen valakit. Évről-évre eszembe szokott jutni, de már régen letettem róla, hogy e vágyam teljesülhessen.
Pár hete edzéstársaimmal ebédeltem együtt és ilyenkor megy a sztorizgatás ezerrel. Mivel Békipeti a vizsgaidőszak kellős közepén szenvedett szóba jöttek a főiskolás évek. Egyszer csak az egyik srác elkezdi mesélni, hogy neki sokat segített, hogy fotografikus memóriája van.
Állam a padlón. Mivel 15 éve biztos ismerem a skacot. Néztem, néztem, kerestem rajta valami furcsaságot ami utalhat arra, hogy az ő agya más, de akárhogy sasoltam csak két fület láttam, közte egy kerek fejet. Szóval semmi extra.
Mindenesetre nagyon jó kedvem volt aznap. Bár a kívánságom már vagy 15 éve teljesült, csak most szereztem tudomást róla. Ez azért elég különös volt.

2011. június 17., péntek

(majdnem )Vakáció!!!

Hűha, kicsit elszaladt az idő mióta legutóbb dokumentáltam. Pedig történt egy s más április vége óta.
Bár már nehezen tudok visszaemlékezni.  Mindenesetre ma van a tanévzáró az iskolában. Juhééé! S, bár még bejárunk utána is az iskolába, gyerekkel nem fogok találkozni. Remélhetőleg. Nem arról van szó, hogy ne szeretném őket, de kell pár hét szünet. Főleg az erdei iskola után. Sose tudom mi visz rá évről évre, hogy elvigyem őket, merthogy sose a szülők vetik fel az ötletet, hanem én. A gyerekeknek nagyon jót tesz, nekünk pedagógusoknak nem annyira. Idén a 2.-os osztályom nagy része először volt távol anyutól, így aztán akadtak érdekes szituációk. Meg amúgy is. Volt minden amit el lehet képzelni a kórházba menésen kívül. Az esték fénypontjai az alvajáró gyerekek voltak, akik időnként megjelentek az ágyunk mellett és össze-vissza hablatyoltak, látványosan nem lévén maguknál. Félelmetes egy ilyen kis buksi, üres a tekintete, feszült a teste és, hogy teljesen oda nem illő dolgokat magyaráz. Brrr.
Ennek ellenére viszem őket jövőre is, ha úgy alakul. Mert mindent egybe vetve jó volt.
Haza jönni meg még jobb. Csongor nagyon hiányzott, de Békipetivel jól megvoltak. Szóval mehetünk legközelebb is.