2014. augusztus 9., szombat

Ajándék

Tegnap nagyon értékes gondolatot kaptam egy beszélgetés során.
Azon panaszkodtam a gyereknevelés kapcsán, hogy mennyire könnyű lenne engedni a többség szerint normálisnak tartott nevelési rendszernek, hogy milyen kár, hogy én nem tudom ezt felvállalni, és, hogy tényleg boldogok a lelki szegények stb... .
Ekkor a beszélgetőtársam azt mondta:Vagy folyamatosan takarítunk, vagy növeljük a mocskot. Abban a pillanatban teljesen más megvilágításba került az amit és ahogyan csinálok. Milyen fontos lenne, hogy a problémáinkat más és más megvilágításban, más és más szintekről is meg tudjuk vizsgálni. Mert ha ez így lehetséges lenne, jóval kevesebb dolgot tekintenénk az életünkben nehézségnek.
Ezt a gondolatot tegnap ajándékként fogadtam. Köszönöm.

2014. augusztus 3., vasárnap

Nehéz lecke

Csonginak nehéz leckét kellett megtanulnia a napokban.
Az alapszitu: Egy barátjáról mondott hazug dolgokat, ami miatt a barátját elmarasztalták.
Miután kiderült, hogy csak azért mondta, hogy sajnáltassa magát, hosszas beszélgetésbe kezdtünk, aminek a vége az lett, hogy bocsánatot kellene kérni. Szegény, csak ekkor fogta fel igazán mit is jelentett amit csinált. Szó szerint azt mondta, hogy ő képtelen odaállni a barátja elé. Aztán mégis megtette. Nagyon-nagyon büszke voltam rá. Amíg beszélt, nekem folyt a könnyem, talán rosszabbul éreztem magam mint ő. Akkora volt bennem a feszültség, hogy az elmondhatatlan.
Én magam egyáltalán nem voltam biztos abban, hogy helyes-e amit kérek tőle. Mert szép-szép elméletben, hogyha hazudunk kérjünk bocsánatot, de nagyon nehéz megmagyarázni egy kisgyereknek, hogy ezt igazán maga miatt kell megtennie és teljesen mindegy a reakció. Főleg, hogy ezt felnőttként is nagyon ritkán tudjuk megcsinálni. És, hogy a bocsánatkérés feloldozás nélkül, nagyon nehéz. Azért remélem, hogy tanult belőle valamit. Én mindenesetre biztosan.
Ugyanis, ha őszinte akarok lenni sajnos tőlem indult az egész. Ha én nem mondom el a kisfiú anyukájának amit hallottam, akkor az egész helyzet nem fajul ideáig. Tudom, hogy előbb-utóbb valószínűleg előjött volna a probléma, mert Csongi bizony hajlamos rá, hogy ilyen módon sajnáltassa magát, de most valahogy mégis sokat gondolkozom a dolgon, ami nálam azt jelenti, hogy valahogyan, valami nincs még rendben bennem.

Jó kis lecke volt ez mindkettőnknek, reménykedem benne, hogy azt tanulta meg belőle a kisfickó amit kellett és abban is, hogy én is rájövök hamarosan, hogy mire is kell, hogy engem tanítson ez a kis epizód.

Ui.:kicsit később mondtuk is neki Békipetivel, hogy (függetlenül attól, hogy nem volt helyes amit tett) nagyon bátor volt. Erre így válaszolt:
-Anya, egyáltalán nem értem mi volt ebben a bátorság, hisz majdnem elsírtam magam és féltem, hogy a barátom nem bocsát meg.

Gondoltam magamban, én viszont pontosan értem.