2014. július 8., kedd

Lelki ez+az

Sok téma kavarog a fejemben manapság. Azt hiszem megfejlődtem amit neg kellett fejlődnöm, már nem feszülök azon, hogy a jó még jobb legyen. Kezdem érteni a frázist miszerint elég, elég jól lenni. Sokat faragtam a maximalizmusomon és lám, ettől sokkal boldogabban telnek a napjaim.
Az egyik legkatartikusabb felismerésem egy iszonyatosan nagy közhely megértése, belsővé válása volt. Mégpedig azé, hogy minden rajtam múlik.
Ezerszer lerágott csont ez is, de megtanultam, hogy a megértésnek különböző szintjei vannak. Van amikor ismételgetsz valamit, és tudod is, hiszed is, hogy az igaz, de csak akkor jössz rá, hogy valójában fogalmad sem volt a dolog valódi értelméről, amíg szintet nem lépsz az önmegismerésben.
Szóval tényleg minden bennünk dől el és minden elégedetlenségünk másokkal, a világgal, a politikával, a rasszizmussal, a ... bármivel, belőlünk fakad. És csak fel kell tennünk a kérdést: Miért zavar ez engem? És, ha van bátorságunk őszintén válaszolni saját magunknak, akkor rá fogunk jönni, hogy a zavar bennünk van. Persze, rá lehet kenni a rendszerre vagy bármi éppen kéznél lévő dologra, de az élet úgy is elénk rakja újra és újra, míg fel nem oldjuk magunkban. Ha nem ebben az életben, akkor majd a következőben.

Számomra most azt a legnehezebb nézni, hogy a hozzám közel állók közül, még sokan nem vívták meg a saját harcaikat és nekem néznem kell szó nélkül, mert senkit nem lehet megóvni attól amit meg kell élnie, akármilyen fájdalmas is .

Egyébként mostanában kezdtem el olvasni és hallgatni is Pál Ferit. Hát, csak ajánlani tudom mindenkinek. Az a pasas olyan bölcs, humoros, magával ragadó, hogy csak na!