2012. február 17., péntek

Apás szülés

A minap még azt gondoltam, hogy természetes, hogy apás szülés lesz a második is, persze ha  a körülmények lehetővé teszik.
Aztán két nappal ezelőtt felkerestem  a szülésznőt, akit a  dokim ajánlott. Már a telefonban is nagyon kedves volt de amikor találkoztunk, hát összeugrott a gyomrom. Egy nagyon fiatal, nagyon kedves mosolygós, lapos hasú, nagy cicijű, hosszú fekete hajú lány jött elém. Hú, gondoltam magamban. Úgy éreztem magam mellette mint egy zsírsertés, pedig alig 7-8 kilót híztam a terhesség alatt, sőt a vizesedés is elkerült. Mondjuk amikor kezet fogtunk olyan érzésem volt, hogy szétmorzsolja az ujjaimat, holott mindig én szoktam az lenni akinek határozott a kézfogása, nem pedig egy olyan mint a  döglött hal.
Amúgy is nagyon szimpatikus volt, meg is beszéltünk mindent ami fontosnak tűnt.
Kifelé jövet a kórházból fel is hívtam Békipetit, hogy ne haragudjon, de nem lesz apás szülés, mert a szülésznő egy bombázó.
Hallani kellett volna, hogy fellelkesedett. Szerintem most már 7 ördög sem tudja visszatartani, hogy odaérjen ha éppen nem együtt megyünk. Persze eddig sem volt ellenére a dolog, de így még nagyobb kedvet kapott. Szóval bízom az apás szülésben.

:))

2012. február 10., péntek

Önéletrajz öt rövid fejezetben

Mostanában megint nekiduráltam magam a gépírás tanulásának. Időmbe belefér, hiszen bő másfél hónapja nem dolgozom. Most értem csak meg igazán annak a kifejezésnek a  lényegét, hogy munkaterápia. Merthogy tényleg semmi szellemi megerőltetést nem végzek, ráadásul fizikait sem, ezért egész nap csak azon agyalok, hogy jaj-jaj szülés, jaj-jaj agyhalál. Ez persze meg is tette a magáét, depressziót a köbön.  Így aztán az utóbbi hetekben volt mivel elfoglalnom magam, konkrétan kivakarni a lelkemet egy rohadt sötét és mély gödörből. Csak hát, ki a franc akar magának tudatosan ilyen elfoglaltságokat. Merthogy én nem az tuti. A tudatalattit azonban sajnos nem lehet irányítani. Szóval ez van. Eszembe jut az állapotomról egy régen hallott tanmese. Idemásolom.


Önéletrajz öt rövid fejezetben

ELSŐ FEJEZET

Megyek az utcán. A járdán mély gödör.
Beleesem.
Elvesztem... Tehetetlen vagyok.
Nem az én hibám.
Egy örökkévalóság mire kimászom.

MÁSODIK FEJEZET

Megyek ugyanazon az utcán.
A járdán mély gödör.
Úgy teszek, mintha észre sem venném.
Megint beleesem.
Alig hiszem el, hogy újra itt vagyok.
De nem tehetek róla.
Még most is sokáig tart, mire kimászom.

HARMADIK FEJEZET

Megyek ugyanazon az utcán. A Járdán mély gödör.
Látom.
Beleesem... amolyan megszokás... pedig számítottam rá.
Tudom, hol vagyok.
Az én hibám.
Azonnal kimászom.

NEGYEDIK FEJEZET

Megyek ugyanazon az utcán.
A járdán mély gödör.
Megkerülöm.

ÖTÖDIK FEJEZET

Másik utcán megyek.
(Andrew Hizlalda)




Én most érzésem szerint a második fejezetnél tartok, vagy talán a harmadiknál, annyi változtatással, hogy nem tudom hol vagyok, nem az én hibám és közel sem azonnal mászom ki.