Végéhez közeledik a tanév és őszintén mondom már nagyon várom. Lóg a belem rendesen. Persze így vagyunk vele mindannyian. Még az utolsó napokban is rengeteg a feszültség. A gyerekek fáradtak, intoleránsak. Szó szerint terrorizálják egymást(az elsősök:( ).
Ilyenkor június eleje-közepe táján mindig elgondolkodom azon milyen szerencsés is vagyok(a sok-sok nehézség ellenére is), hogy szabad a nyaram. Reggelente nézem Békipetit, hogy indul a munkába és elfog egyfajta rossz érzés. Nem tudom hogyan bírnám, ha nekem is így kéne dolgoznom. A tanév kereteket ad, viszonyítási pontokat. A szüneteket is ideszámítva jól tervezhető az erőbeosztás. Aki nem ilyen rendszerben dolgozik, nem tudom hogyan oldja ezt meg. Mindenesetre nem lehet könnyű.
Kezd leesni az is persze, hogy a nyári szünet már nem rólam szól. Ezt az akadályt még elég nehéz megugranom, de ha azt nézem, hogy egyre több minőségi időt tudok a gyerekeimmel eltölteni, akkor azt mondhatom, mire már nem igénylik egyáltalán, leszek is velük szívesen. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése